Tandari Éva :

 

 

 

Addig érdemes

élnetek ... (?)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Akitől ez a szinte már mindennapi megállapítás, s közvetlen azután a szorosan hozzátartozó kérdés elhangzott, egy enyhén deres hajú, már úgy az ötvenes évei közepén járó ember volt. Akitől kérdezte, még aligha jutott túl a harmincötödik évén. Fiatal volt tehát, mégis értette; mire gondol a másik ember.

Értette, ahogy eddig is megértette a többi száz és ezer "másik" ember azonos, vagy inkább csak hasonló körülmények közt feltett, szinte már mindennaposnak tűnő, mégis egyszeri és megismételhetetlen, mert külön-külön egyéni tragédiákat takaró, értetlenkedő - hitetlenkedő kérdését, ami mögött mindig ott bujkált titkon egy másik, egy jóval ritkábban feltett kérdés :

Mért pont én ... Mért velem kell mindennek megtörténnie ? S ha már meg kell hogy történjen : hogy lehet az hogy a Föld érzéketlen állandósággal forog, csak forog tovább és tovább, s a Nap, a Hold, a Csillagok feljönnek ahelyett hogy elrejtenék arcukat mélységes fájdalmukban és gyászukban, hiszen ...