Tandari Éva:

Akár az Életed árán is…

Cigány-regény

Rostás-Farkas György Testvér-barátomnak

Tisztelettel és Szeretettel ajánlva;

A szerzo

- Mi a fene visz el oda folyton ? Nem férsz a bőrödbe, vagy mi van ? Más, akinek sikerült a putriból kivakaródznia, oda se szagol, te meg úgy jársz vissza mintha kötelező volna ! Szakadj már le azokról a szerencsétlenekről, aztán éld a magad életét… Még ha apád - anyád ott élne, vagy bárki a családodból… de aki él még, mint elköltözött valamerre, hát se kutyád, se macskád már ott neked. Senki sem fog egy rossz szót sem szólni rád, ha ettől félsz, hisz mindenki más így csinálja…

- Azok mások, Imre bácsi, én meg én vagyok ! Én nem tudok nem menni, hisz ott születtem, onnan indultam. Emlékszem, még amikor kis csurdé kölyök voltam, éppen hogy még maga emelt fel, amikor dacból egy nap belefeküdtem a hideg sárba. Aztán néhány év múlva szintén maga volt az, aki ott drukkolt a városi Gimnázium ablaka alatt amikor felvételiztem, és később is, ahányszor csak egy-egy nagyobb vizsgám volt… Maga, és még jó páran a sorról, de még a faluból is.

- Ki emlékszik már arra mind, te gyerek ! Magam is feledtem, ahogy mindenki más, aki csak eljött onnan…

- Én emlékszem, Imre bácsi, én ! És minden más egyébre is emlékszem. Arra például, amikor…