Tandari Éva

 

 

 

A Kezdettől a…

 

Avagy;

Tűznek

keresztségével

 

I. kötet

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



Előszó helyett


Ismét itt vagyok az Úr Krisztusban, Kedves Gyermekeim.

            Itt vagyok, hogy szóljak Hozzátok, amiként az Úr rendelé számomra, s amiként kedves feladatom is az nékem Véletek!

            Sajnos nem ígérhetem egyikőtöknek sem, hogy e könyv könnyebb Utat tár elétek; sőt: Utatok nehezebb lesz, mintha más irányban indulnátok el, s pedig azért, mert a legnehezebb azt felvállalni a Földön:

                                                                                  hogy EMBEREK vagytok!

 

            Emberek, akik emberként képesek csak gondolkodni és érezni. Ha nem ekként volna, bizonnyal nem is a Föld nevű, csodálatos Bolygó volna jelen Otthonotok…

            Emberek, akiknek épp ebben: emberségükben kell tökéletessé lenniük, hogy kiérdemeljék a csupa nagy betűvel írt EMBER nevet! Ha ez ekként volna, nem kellene arra a történésre felkészítselek benneteket, amely előtt álltok…

 

 

Egyik korábbi munkánkban ez olvasható:

            “S most térjünk rá a Szférák, s azok dimenzióinak kérdésére, amelyek ismerete szintén fontos lesz számotokra az Út további részében. Nem mondom, mert ma még nem mondhatnám, hogy e Tanításokat tovább kell adjátok mindazoknak, akikhez szólnotok kell: sőt! De azt már most mondom, hogy ki kell válasszatok magatok mellé olyanokat, akik e Tanítások magját, annak legbensőbb Lényegét tovább viszik, s amikor elérkezik a Perc: szétszórják azokat a Föld színén, mint az esőnek cseppjeit az ég fellegei, hogy termékennyé legyen általuk a Szellem, ha a magasabb szintű Tanítások, mint elvetett magok, abba beléhullanak, mert kell, hogy azon magvak már jó földbe esve: életre kelhessenek… Lehet, hogy nem általatok, de mindenképp a ti közreműködésetekkel; amelynek hogyanjára is választ kaptok a Szférák és dimenziók megismerése során.”

 

            Ez annyit jelentett: ki kellett válasszuk azokat, akik a Tanításokat megőrzik, s ha elérkezik annak ideje, e Tanításokat életre kellett keltsük, ismételten tudatosítva azokat a Föld népeiben.

            S hogy miért épp a Föld Ember-nevű lényei azok, akik közt mindeme Ismeretek elterjedhetnek? Hamarosan erre a kérdésre is válaszolok, amiként arra is: mely Nép volt az, amelynek feladata volt az Ősi Igazság elemeinek szétszórása, s mely Nép az, amelynek életre kell kelteni az Igazság-morzsákat, már azon Ismeretelemekkel együtt, amelyek a Föld színére kellett jussanak.

            S amiként egy korábbi írás során is mondtam: én voltam a kiválasztott, akinek gondjaira bízatott mindez, azzal: amikor a Nagy Rendező: azaz Krisztus megadja a Jelet, jutassam el azokat a Tanításokat a Föld színén élőkhöz.

            S ez a Jel immár megérkezett...

 

            Sok van, amiről már szóltam Néked, Gyermekem: de még-több az, amiről eddig nékem sem volt szabad szólanom. Sok korábbi ismeret-elemmel találkozol hát, de sok olyan Tanítást is átadok majd, amelyekkel eddig még nem találkozhattál, de amelyek lényegében már benned vannak; nékem csak ki kell bontsam azokat Benned, vagy rá kell vezesselek (amiként már nem egy esetben történt), hogy te magad bonthasd ki azokat: hogyan, miként szólnak azok az Ősi Bölcsesség-elemek, és egyes Ismeretek, amelyeket meg kell fogalmazz. Nem mondom, hogy mindenkor egy konkrét, meghatározott sorrendben fogod felismerni azon elemeket, amelyeket le kell írj: mindig azt tudom kibontani a tudatodban rejtező Én-részben (vagy a fölöttes ÉN-edben, amely le kell azt közvetítse az Én-rész felé, ha az az Út kezdeti szakasza értelmében nem vihette azt magával). Írd le azokat mégis, akkor is, ha értelmezésed szerint nem kapcsolódik az új ismeret szervesen az előtte lévőkhöz, ugyanis én mindenkor a te tudatod irányultságának megfelelő, tehát ahhoz épp legközelebb álló, annak számára leginkább elérhető és megérthető Tanításokat fogom elébed tárni. Aztán, ha már egy-egy állomáson túljutottunk, még mindig ráérünk a már kész anyagot beszerkeszteni, hogy Testvéreink a tőled megszokott irodalmisággal és a nálad megszokott logikai felépítésben kaphassák meg a teljes (a már leadható, teljes) anyagot.

 

            Gondolatod most erősen a beavatási szertartások körül, azok sikertelensége körül motoz. Jó helyen keresgélsz! Ugyanis a “megszólalásig, s még azon is túl” hasonló történés játszódott le akkor: abban az évmilliárdokkal korábbi korban; hogy Földi fogalmazással éljek. Ideát ugyanis… – épp csak tegnap kezdődött mindaz, aminek folyamatát meg akarom ismertetni Veletek.

 

            Azzal kezdeném: Minden egyes Szellem-lény egy-egy Isten-elem: Benne van a Tökéletes Bölcsesség, bár annak mindenkor csak egy kis részlete válik ismertté általa; mindig csak annyi, amennyinek az elviseléséhez már meg van benne az Erő. A teljes Bölcsesség, tehát a Teremtő Ős-bölcsességének egésze ugyanis oly hatalmas rezgésmagasságú energiát képvisel, hogy a gyenge, épp csak megteremtett Szellem-lény kiégne, azaz felbomlana a hatalmas rezgés-áradatban. Még a magasabb szinteket elért Szellemek is besötétednének, s elfelednék az addig kibontott, tehát valós Felismeréssé lett Bölcsesség-elemeket, ha a Fény teljessége érné őket. Ha úgy tetszik, a Fény egyszerűen elvakítaná őket, s azok (a Mester szavaival élve) “a külső sötétségbe” hullanának…

***************************************************

            Még mielőtt tovább mennénk, hadd szóljak néked néhány szót a Szférákról: az általatok (és lényegében minden kor és korszak Emberisége által) Mennyországnak nevezett Bölcsességi szintekről, s az azok lenyomataként megjelent alsóbbrendű szellemi síkokról, s azok kivetüléseiről: tehát a hét mennyei Szféráról, a hét alsóbbrendű szellemi szféráról, ezek dimenzióiról. De bele kell szőjem mondandómba Satana “bemutatását” csak úgy, amiként a bűnbeesését, hogy teljes képet kaphassatok a Kezdettől…

***************************************************

            Hogy a “Mennyek Országaival” kezdjem. Nem mást jelöl ez a nagyon is földi fogalom, mint az Egységben megmaradt, s a már visszatért Szellem-lények rezgésenergia-szintjeit. A Felső, Égi Szférákat, és azok dimenzióit, ha ekként könnyebb értenetek. A Legfelső, tehát a Legmagasabb Szellemi Szint: maga a Teremtő, amelynek elidegeníthetetlen Része, és Részese is egyben a Fiú és a Szent Lélek, épp úgy uralkodva a Teremtő Egységében, mint amennyire mégis engedelmeskedve mindenkoron az Atya Szavának. E szint nem nevesíthető, mert mindenek fölött áll, amiként állt is mindenkor, s állani is fog Örökkön. Ez Isteni Szint az, amelyet soha teremtett Szellem el nem érhet, s még csak meg sem is közelíthet anélkül, hogy ki ne volna téve ama veszélynek, hogy Szellemi Elemeit kiégeti és felbontja a végtelen magasságú ŐS-SZELLEMI ERŐ.

***************************************************

            Az talán természetes, hogy az épp csak megfogalmazott Gondolat rezgés-magassága jóval alatta marad az azt megfogalmazó Isten-elem rezgés-magasságának, hisz még csak Gondolat, amelyet nem érlelt Valósággá a Teremtő ERŐ; bár a Gondolat megfogalmazása előtt már élt benne a Mindenségen átrezgő Lélek: a legmagasabb szintű Isteni Szeretet Ereje.

            Amikor az Elsőd-szellemek, mint Gondolat-energia-suga-rak: megfogalmazódtak a Fiú; vagyis a Teremtő AKARAT által a Mindenségben, a gondolattal egy időben megfogalmazódott az a Szellem-energia szint is, amelyet e Gondolat-energia már képes volt betölteni a maga rezgés-energia szintjével. E szint rezgésének erejét látta meg Önmagában az Atya, s mert az Új Elem még nem volt betöltekezve a Tökéletes EGY-ség Erejével (bár annak, amiként a Léleknek is minden eleme meg volt már benne, hisz meg volt a Gondolatot megfogalmazó Isteni Személyben: tehát a FIÚ-ban); kiárasztotta az ŐS-SZELLEMI ERŐT: vagyis betöltötte azzal a TEREMTŐ AKARAT EREJÉT, s ezzel egyidejűleg (ha úgy tetszik: törvényszerűen) áradt ki a Teremtő SZERETET; vagyis a Szent Lélek ereje is a maga teljes fenségében a Mindenség Teljességére, amely mint Isteni Világ-lélek: e kis Szellem-lények éltetője és táplálója lett, biztosítva azok számára a Szellemi Létbe való, immáron tökéletes beemeltetést, és a folyamatos fejlődést.