Tandari Éva

 

 

 

 

 

Amikor megfordul

 

a

 

Szél

 

 

I. kötet

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  — Ismét itt vagyok az Úr nevében, drága gyermekeim. Itt vagyok, hogy (bár magatok is, és munkatársam is akként érzitek: már mindenre kitértem, s amit el lehetett mondanom, már elmondtam) néhány dologra mégis kitérjek. Ha akarjátok, akként is vehetitek e most elkezdeni kívánt könyvet, mint valamely összefoglalót: bár hitem szerint még e kötetben is, s azokban is, amelyeket még ezt követően kívánunk megírni, találkoztok olyas közlésekkel és Tanításokkal is, amelyeket még nem érintettünk, vagy érintettünk bár, de még nem bontottunk ki teljesen. Jelen könyvünkkel az az elsődleges célom, hogy teljességgel tudottá tegyem számotokra a Karma Törvényét, s azt: miként érvényesül az fölöttetek, testekbe öltözöttek fölött ott, a Föld színén.

  Igaza van Ildikének, amikor az előre leközölt címek alapján arra a megállapításra jutott: a megírni kívánt könyv nagy mértékben segíteni fog, hogy végre igazán megismerjétek önmagatokat: akik voltatok, akik vagytok, s akivé fokról lépve fokra, végül ismét lesztek. Nem akikké lennetek kéne: akikké lesztek, mind egytől egyig, mert nem lehet, hogy egy is elvesszen azok közül, akiket Istenünk valaha is LÉT-szintre emelt, legyen bármely megátalkodott, makacs, s legyen bármely mélységben beágyazódva a „nem-lét” sötétségébe, hisz a VALÓSÁG értelmében akkor is, mindenkor a LÉTBEN van, amiként volt is, lesz is, mert ez a TEREMTŐ TÖRVÉNYE.

  Nem mondom, mert nem mondhatom, hogy jelen munkánk valamely könnyed és olvasmányos írásmű lesz, azt sem mondhatom, hogy könnyű feladat lesz azt leírni, amire olykor a Föld színén még fogalmat sem alkotott az emberi Elme: mégis megkísértjük a lehetetlent…

 

 

Az Ős-erő Törvénye

 

 

  Az Ős-erő Törvénye a szavak hasonlósága ellenére nem azonos, nem is lehetne azonos azzal, amit az ERŐ ŐS-TÖRVÉNYÉNEK nevezünk, mert az előbbi, tehát az Ős-erő Törvénye az utóbbiból: az ERŐ ŐSTÖRVÉNYÉBŐL ered, s adatik minden, a Tökéletes Fent Világától eltért Teremtmény elé. De mert e két fogalom valamiképp mégis indokolja és feltételezi egymást, megkísérlem megmutatni ezt is, és azt is, s még a kettő közötti különbséget is. Mert az előbbi származik az utóbbiból, az alcímmel ellentétben először arra térek ki, s csak aztán az utóbbira, hogy amit mondanék, valóságosan is értetté tehessem számotokra.

  Az ERŐ ŐSTÖRVÉNYE — maga A TEREMTŐ TÖRVÉNY, ekként maga A TEREMTŐ, AKI A TÖRVÉNY ÉS AZ ERŐ mindenkor és mindenben.

   Az Erő-megmaradás Ős-törvénye a folyamat, a mozgás. Ekként a Teremtő maga is szüntelen mozgásban, egy bizonyos befelé irányuló kiáradásban van.

  S akkor most ezt is megkísérlem megmagyarázni: miként áradhat befelé valami, ha egyszer azt mondom: kiáradásban van?!