Tandari Éva

 

 

 

 

 

Amikor megfordul

 

a

 

Szél

 

 

II. kötet

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

    Folytatjuk megkezdett munkánkat gyermekeim, amelynek lényege, hogy a karma Törvényét legalább egy fokkal érthetőbbé tegyük. A Duális Törvények kérdését ugyan már érintettük: ám ígéretemhez híven most ismét visszatérek rá, hogy kimerítőbb magyarázatot is adjak e nagyon is fontos kérdésre.

Amint az előző kötetben mondtam, a ti szinteteken, és a ti jelennek megélt korszakotokban nem ritka, ha az egymáshoz tartozó ÉN-felek Én-részei egymás mellett vállalhatnak Utat. Azt viszont még nem említettem, itt és most, jelen munkánk során legalább is nem, hogy azok közül, akik ma ekként vállalhatnak Utat az Úr Kegyelméből, többen is vannak, akik nem most vállalhatnak először ilyes jellegű Utat, de akár Utak sokasága áll már mögöttük, amelyet akként tettek meg a maguk Duális társával, hogy fogalmuk sem volt, és persze nem is lehetett arról: ki is az, akivel az Út során Feladatuk van. Azon esetekre gondolok, amikor a lefelé tartó Szellemi Követbe oly mélyen beleégett a Társ elleni harag, hogy az már nem is nevezhető haragnak: inkább oktalan gyűlöletet mondanék, amelynek alapjául a Szellemi Követ önismeretének erős hiánya szolgál. Aki ugyanis a leghevesebb haraggal van Duális társa iránt, szinte kivétel nélkül a másik felet okolja mindenért: a bukás kezdeti pillanatától az adott mélység-szintre történt aláereszkedésig, mindenkor arra hivatkozva: bezzeg ha ő nem csábít a rosszra, én magam biztos nem indulok el…

  Hogy ez mennyire nem ekként van, oly mélyen el van temetve a maga ártatlanságáról meggyőződött Szellemi követben, hogy még azért is a másikat okolja, hogy a szerinte lehetségesnél lassabban haladnak a Visszavezető Úton, mert úgy véli: a másikban meglévő hibák és gyengeségek benne magában nincsenek meg, így ha rajta múlik, már rég Visszatérhettek volna, csak hát a másik… - és ez az indoklás épp úgy elhangzik a fizikai világokban, amiként még az Asztrál-világokban is, egy bizonyos szint eléréséig legalább is. Aztán már nem, bár még a Duális Egység visszaállításában is megkötheti az egymás ellen haragot tartó ÉN-feleket a kezdettől meglévő ellenérzés.

  A képlet tehát hasonló, bár az ellentétek feloldása más a ti szinteteken, és ismét más már a Duális EGY-ség visszaállítása előtti szinten álló ÉN-felek esetében, s mert ez ekként van, itt is megbontjuk a két történést, hogy külön-külön vizsgáljuk meg a jelenséget és annak feloldását is.

 

  A negyedik Fény-kör alatt fizikai testbe öltöző, de már a negyedik Fénykörbe lépettek esetében is gyakori, hogy a Szellemi Követben bizonyos ellenérzés marad a Duális Társsal szemben. Ez a mélyebb szinten, vagy akár a ti szinteteken álló ÉN-felekben még mint tényleges harag, vagy akár mint heves gyűlölet érzékelhető, amely mindenkor a másik iránti vádak és panaszok felsorolásában nyilvánul meg az Asztrál-világokban, s hogy miként nyilvánul meg, amikor az Én-részek a fizikai szinten Útjukat járják, magatok is nem egyszer látjátok, ha nem mindig tudjátok is: amit láttok, annak mi rejtezik a hátterében a Valóság értelmében.