Tandari Éva

 

 

 

 

A Szeretet

Törvényvilága

 

 

“Én tenéked mondtam:

Kövess ENGEM!

(Pét. VII. 144.)

 

II. kötet

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  Amiként ígértem, kedveseim, az előző kötet utolsó mondatának kibontásával kezdjük e második kötetet, aztán, mert hogy arra is ígéretet tettem az előző kötet 150. oldalán, a Lélek-lényekkel kapcsolatosan kívánok szólni.

   Azt követően kibontom már teljességgel is e munkánk alcímét, majd a korábbiakban, még Eszter Testvérünk révén leközvetített Kegyelem Törvényvilágát, s még azt megelőzően a Kárhozat-törvényt, s az Igazság, a Minősítési, ….-törvények szintenként emelkedő követelmény-rendszerét mutatom meg. Aztán, ha a Kegyelem Törvényvilágát is kibontottuk a ti korotok számára szükséges formában, visszatérünk a Szeretet Törvényvilágának megismertetéséhez, megmutatván a Szeretet Törvényének mindahány szintjét, már a ti szintetektől magasabb szinteket is megmutatva, ha csak a lehetséges fokon is, hisz még mindig van olyan, s nem is kevés, amit nem lehet, vagy a ti szintetek értelmében még tiltott volna elétek tárnom.

 

  “Legyetek hát ti azért az okos Építők, akik kősziklára építették az ő házukat: de legyetek az irgalmas szamaritánusok is, akik elmenvén megkeresik azokat, akiket a vihar pusztulással fenyeget, hogy a magatok hajlékába vezetve őket: oltalmat találjanak tenálatok.”

            A kőszikla kérdését már kellőképp kibontotta számotokra Szeretett Mesterünk: de vajon miként kell értsétek a mondat második részét:…“ de legyetek az irgalmas szamaritánusok is, akik elmenvén megkeresik azokat, akiket a vihar pusztulással fenyeget, hogy a magatok hajlékába vezetve őket: oltalmat találjanak tenálatok.”?

Az irgalmas szamaritánusról szóló Tanítást mind ismeritek: azt, ahol testnek Életét óvta meg a példázatbéli szamaritánus, bizonyságot téve a benne élő Szeretetről, irgalomról, Igaz Emberségről azok ellenében akik Isten gyermekeinek vallva magu-kat, szó nélkül mentek el a sérült kalmár mellett, akit rablók támadtak, és sebesítettek meg.

  A példázat-béli szamaritánus a testnek Életét oltalmazta meg ekként: ti viszont már ennél is többet tehettek, s kell is ekként, hogy tegyetek. Ő, ha nagyon konkrétan, csak Földi értelemben vizsgáljuk meg e kérdést, aranyai révén segíthette a rászorultat, hisz anélkül még a vendégfogadó házban sem hagyhatta volna, hogy ott a fogadós gondját viselje. Ti már Szívetek, Lelketek és Szellemetek révén, s már nem csak közvetve, de közvetlenül átadott “Aranyaitok” révén segíthetitek mindazon Testvéreiteket, akiket az ellentét gonosz ereje támadott meg, és sebesített meg, hogy már nem is Földi, és nem fizikai: Szellemi Életet adhassatok nékik. Ti lehettek, és kell is ekként, hogy legyetek, akik óvatos kézzel nyúlva mindahány Tudati - Lelki s még akár a Szellemi sebekhez is, szánón bekötözhetitek, s gyógyírt adhattok azokra a szenvedőknek: az Úr Szeretetének bizonyságával kötözve be minden sebet, s a Megváltás gyógyírével enyhítve a sebek-adta fájdalmat. Az ÚR Szeretetéről azonban csak akként tehettek Bizonyságot, ha magatok élitek azt. S ha már a gyakorlatban képessé váltatok Élni a Szeretet mindennél hatalmasabb és fontosabb Parancsát, kell, hogy szavaitokkal is segítségére legyetek Testvéreiteknek: kinek - kinek a maga valós érdeklődési fokán adva tovább és tovább azon Tanításokat, amelyek megvalósítása Életetek irányítója és célja. S épp ezek a kicsinyenként tovább adott Tanítások, s az azokkal szinkronban esett cselekedetek lesznek azok az Aranyak, amelyek meggyógyíthatják fél-halott Testvéreiteket, megnyitva őket az Életre: hogy annak áramai működhessenek bennük is. Ekként lesz irgalmas szamaritánussá  mind az, aki cselekszi a jót, s elmondja, ha kell: ki vezeti Szívét - Lelkét, és ki uralja teljes Tudatát, de ekként válik szamaritánussá az is, aki imáival segíti a mellette - körötte élőket, a Föld teljességét, s még a Föld színén testet

 

nem vett Szellem-testvéreket is átfogva egyetlen Szeretet-öleléssel, hogy az ÚR, az Áldott Anya, és Atyánk Szentséges Szívének áldását kérje rájuk. A ti korotokban, s még a Holnapok során épp ez utóbbi az, amit mindannyian meg kell, és meg is tudhattok cselekedni, hisz egy igaz, szívbéli fohásza, egy valóban tiszta, Szeretet-teli gondolata még a legszegényebbnek, s a legelesettebbnek is van, hisz van elmétek, van szívetek, Lelketek és Szellemetek, s mert nem vakon és süketen, s nem értelmetektől megfosztottan járjátok a Földnek útjait. Ekként mindenkor tudjátok, mert nem lehet nem tudnotok: mi történik köröttetek, s ha már tudjátok, nem lehettek teljességgel érzéketlenek sem a Föld, s a Föld népeinek és mindahány Élőlényeinek tenger fájdalma és megpróbáltatásai iránt. S ti már tudnotok kell akként gondolni mindahány Testvéretekre, mint akik valóban Testvéreitek, vagy tán már inkább akként, mintha édes-szülött gyermekeitek volnának, kicsiny, gyenge, oltalomra, védelemre és vezetésre szoruló gyermekeitek. S amiként gyermekeiteket imáitokba foglaljátok nap mint nap, tudva: a leghatalmasabb segítséget ekként adhatjátok meg nékik: akként kell mindahány véletek EGY Testvéretek felé is e leghatalmasabb Segítséget eljuttatni. S ha ezt ekként képesek vagytok megcselekedni, valósággal is a bennetek élő Szeretetről tesztek tanúságot, mert míg az a példázatbéli szamaritánus valóban “csak” a testnek Életét adhatta: ti a Valós Élet felé segíthetitek azt, akit az ÚR felé vezetnek szavaitok, s akiket az ÚR Leghatalmasabb oltalma alá helyeztek, amiként helyezte az ő betegét a szamaritánus is a fogadós oltalmába.