Tandari Éva :

 

 

 

Az Élet apró képei ...

~ Négy kis történet~

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tiszták vagyunk ... / ?

 

 

 

I.

 

~ A tárgyalást megnyitom... !

A bíró a pulpitus előtt állt. Tiszte - legalább is hite és reménye szerint - épp oly fontos volt mint az előtte ugyan ott , ugyan annak a pulpitusnak a magasán, s tán ugyanabban a székben helyet foglaló többi, kis és nagy, tiszteletnek vagy épp gyűlöletnek "örvendő", mégis korokat és társadalmi elveket és Tövényeket képviselő, száz és száz elődje. Csak tán a régmúlt időket idéző bírói talár s a rizsporos paróka változott, mint divatjamúlt, szükségtelen kellék. Krockin bíró egyszerű hétköznapi ruhát viselt, amint szinte a megszólalásig hasonló öltözékben üldögéltek a mellette helyet foglaló ülnökök is. Sötét ruha, vakító-fehér ing, szolid nyakkendő az urakon, egyszerű, s tán a szolidnál egy fokkal puritánabb kiskosztüm a hölgyeken.

Feladatuk viszont ugyan az volt, mint száz és ezer elődjüké;

- Az ismert tények birtokában megvédeni az Igazságot...

- Megvédeni, s ha a vádlott bűnössége mindent kizárva bizonyítást nyert, az érvényben lévő Törvények alapján ítéletet hozni.

Ez a tárgyalás azonban - úgy tűnt - egy kissé el fog térni a megszokottól. No, nem mintha maga Krockin lett volna más mint egyébkor. Épp olyan volt mint az eddig posztján töltött évek többi bírósági napján, épp úgy mint a többi, s most épp más és más tárgyalást vezető bíró. Nem volt más, nem volt sem jobb sem rosszabb, engedőbb vagy szigorúbb. Egy volt a többi közül, amint az ülnöki kar tagjai is épp olyanok voltak, mint bármely más tárgyalás ülnökei.

Maga az ügy volt más, egészen más mint a többi . Tán csak azért, mert aki fölött ítélkezniük kellett, szinte még gyermek volt...

De tán még csak nem is ezért. Inkább azért, mert ez az ifjú nem mindennapos emberke volt, aki érthetetlen módon, s tán még érthetetlenebb okból követett el olyasféle cselekményt, amire senki sem számított esetében.

- Ha a körülmények másként alakulnak, ha ezt a fiút is épp úgy ítéli meg / s tán el / a társadalom, mint a többi, hasonló korú fiatalt, az egész csupán egy egyszerű " tyúk-per " lett volna.

- Mégsem lett az.

Mégsem, hisz a vádlott jómódú szülők gyermeke volt, aki maga sem tudta okát adni tettének. Pontosabban annak a cselekmény-sorozatnak, melyet elkövetett. Még csak nem is társakkal, hogy legalább azt lehetne mondani: Rosszul választotta meg barátait.

Egyedül, teljesen magányosan járta a kis, - és nagy üzleteket, hogy szinte a biztos lebukás tudatával újra és újra megpróbáljon onnan kisebb - nagyobb értékeket elemelni.

Aztán ez vagy sikerült, vagy nem... Többnyire nem, hisz ha útjai sikeresek lettek volna, most nem ülne a vádlottak padján, mint visszaeső, sőt: többszörösen visszaeső üzleti szarka.

Apróságokat lopott csupán, csupa olyasmit, amit egy heti zsebpénzéből játszva megvehetett volna amit az is bizonyít, hogy rendszerint azonnal ki is fizette az árut, ha rajtakapták. De nem; inkább vállalta a veszélyt, ám hogy miért?

- S még így is elkerülhette volna a vádlottak padját s a társadalom szigorúbb megítélését, ha utolsó útján nem történik meg az a dráma, melyet már sem a szülők pénze, sem a tanárok pozitív véleményezése nem tudott elmosni ...