Ezek a " Mesék " mind - mind az Életről szólnak .

- Megint mások igaz , a valós Életből kiragadott pillanatképek helyekről , történésekről , emberekről , bár ezek a történetek akár a fantázia szülöttei is lehetnének .

Az egész gyerek lehetett úgy tán öt - hat éves . Hogy fiú volt-e, vagy leányka ; nem lehetett bizton tudni , hisz majdhogynem kopaszra volt beretválva a kobakja . Egyszerűen ráhúztak alulra valami kinőtt , rissz - rossz sortot , és a derekán körbetekerték egy darabka maradék madzaggal . Iszen , ha nem tekerik köréje azt a madzagot , mindjárt kiderült volna róla ; fiú, avagy lány ... ! Olyan girhes volt szegény árva, hogy csontjai - bordái majd' átszúrták áttetsző bőrét, hát rá kellett kössék az avítt göncöt, le ne hulljék róla valamiképp.

Meztéláb volt , bár reggel , és este tájt , mikor vitte - hozta a két nagyszemű , lomha-léptű tehenet , bizony már deres volt az egyre fogyó , sápadó fű . Majdhogy nem zúzmarás ... Óvatosan lépkedett a két méla-képű jószág után , hogy felsebzett , apró lábait kímélje a durvára öregedett föld-labdáktól . Két sovány , majdnem öregesen csontos kezecskéjét imára kulcsolva melengette , egyiket a másikával , bár maga nem tudta , hogy keze épp imádsághoz van kulcsolva . Hisz nem is tudott imádkozni ... Azt sem tudta , hogy imádság egyáltalán létezik ...

~ Káromkodni hamar megtanult , hisz jószerivel nem is szóltak hozzá másként , csak átkozódva . Innen tudta meg , hogy Isten egyáltalán van . De ahogy a " gazdái " szavaiból kivette , Isten épp oly gonosz , goromba és kegyetlen volt , mint ők ... Tulajdonképp nem is voltak a " gazdái " , hiszen őt nem bérbe adták , mint a lovat , vagy az öszvért , hanem " nevelésbe " . A Lelencből ...