TANDARI ÉVA :
Életmesék
Novellák
III. kötet
Ha már végképp nem kell ...
~ B
orús volt az ég , s borús volt az emberek kedve is azon a napon .A fellegek feketén, zavarosan úsztak, s már kora délután szinte esti sötétség lepett el mindent .
Gina hangulata tán még keserűbb , még borúsabb volt , mint úgy á
ltalában . Egy órája szabadult csak a javítóintézet falai közül , de már unatkozott . Elszokott már az emberi élettől , ha egyáltalán valaha is élt emberi , vagy majdnem emberi életet , s szinte még ki sem hült az ágy deszkája , melyen feküdt , máris valami új , korántsem a javulást , vagy a fejlődést mutató tetten törte a fejét . Tudta , hogy a többiek akikkel eddig mászkált, s a számukra " jó buli " - nak tartott bűnöket elkövette , még vagy egy évig bent lesznek , így valami olyasmit akart csinálni , amihez ő maga is elég ...Éppenséggel elmehetett volna dolgozni is , hisz odabent megtanították szabni is , varrni is , ám ehhez egy csöpp kedvet sem érzett . Már intet
ték százan is , tán még ezren is , hogy nem és nem lehet úgy élni , ahogy ő szeretne , hisz emberi társadalomban él , s nem valami őserdő közepén ... És ő , bár mindent megígért , -- semmit de semmit nem állt szándékában betartani . Pusztán azért tett ígéretet mindenki felé, hogy végre békén hagyják , s ő azt tehesse , amit akar .Most épp egyik nagynénje ment elé az intézet kapujához, s vitte, mintha édes gyermeke lett volna , a szabadságot , a nyugalmat , a biztonságot ígérő Otthon felé . Ám Gina nem igazán érzett hálát nénje iránt . Nem érzett mást , mint azt , hogy neki már megint parancsolgatni akarnak , s hogy ő ezt nem fogja eltűrni ...
- Az első ember , akinek bizalmával és szeretetével visszaélt , a nénje volt , bár tőle nem pénzt lopott : Tőle a neki adott Szót lopta el , a B
ecsület szót , melyet zálogul adott a Szeretetért ...A nénje kishíján betege lett mikor jöttek Gináért a nyomozók , hogy újra csak elvigyék , vissza oda , ahonnan csak nemrég szabadult .
- Aztán eltelt újabb két év , s Gina újra csak ott állt a javítóintézet rá
csos kapuja előtt . Ugyan az a nagynéni jött újra elé , aki a legutóbb is magáhozvette , bár mindenki óvta őt :" Vigyázz , Irmuskám ... Kutyából nem lesz szalonna ..."
De inthették ! Némi félelem ugyan benne is volt , de sokkal nagyobb volt a benne élő Szeretet. Ám újra csak csalódnia kellett ! Sajnos újra azo
knak lett igazuk , akikre ő nevetve azt mondta " Vészmadarak ! "