Tandari Éva :

- A villamos hangosan csörögve - zörögve fordult be a sar-

kon, hogy egy pillanattal később a néptelennek látszó megállóba érve , s épp csak lassítva egy kicsit, mindjárt tovább is induljon, amikor honnan - honnan nem mégis előkerült egy korai utas. Bár ... Hogy valóban utazni szándékozott-e, vagy épp csak arra kószált s az ismerős hangra arra felé vette az irányt, Márton, a villamos vezetője már így utólag meg nem tudta volna mondani. Sem ezt, sem pedig azt hogy az inkább csak szeme sarkából észlelt ember-forma kiféle s miféle lehet. Minden esetre megállt hogy az a váratlanul felbukkant valaki felszállhasson ha akar, majd hogy az illető valóban felkapaszkodott a szerelvény leghátsó peronjára, újra csengetett, s elindult első, korareggeli, vagy inkább még csak hajnali útján.

- Aztán a végállomásig nem is volt több utasa mint az a remíz után felszállt valaki. Így ért be a szerelvénnyel, majd hogy megállt, a tükörből figyelte a leszálló embert. Azaz ; csak figyelte volna, ha lett volna kit figyelnie, de a leghátsó kocsiból senki sem szállt ki. Erre fogta magát, és ő szállt le hogy figyelmeztesse utasát : megérkeztek, a szerelvény hamarosan visszafelé indul, hát jó lesz leszállnia hacsak nem akar ugyanott kikötni, ahonnét elindult. Komótosan hátrabaktatott, és felkapaszkodva az első lépcsőre fél-hangosan felszólt:

Sehol senki, egy szó, nem sok, de annyi válasz sem kapott. Egy pillanatig értetlenül állt a lépcső alján, s tűnődött : Káprázott volna a szemem ? Az lehetetlen, határozottan emlékszem rá, hogy a legelső megállónál valaki, egy igen kistermetű ember igenis felszállt, méghozzá hatalmas kalapban, és hosszú, sötét kabátfélében . És most sehol senki, de még a kalapját sem látom ... Leszállt volna, s én nem vettem észre ?

- " Hátha rosszul lett, és most az ülések közt hever valahol eszméletlenül " - villant át agyán egy dermesztő érzés, ami akkor vált benne csak igazán ijedelemmé, amikor a fura utast meglátta. Egy olyan négy - öt esztendős forma fiúcska feküdt összekucorodva az egyik ülésen, hatalmas, kitudja; honnan szerzett kalapja a feje alá volt gyűrve, s az óriási, sötét kabát - ami nem volt egyéb mint egy foszladozó anyagú férfi-zakó - szorosra fogva burkolta körül csöpp alakját. A kisfiú olyan mélyen aludt hogy arra sem ébredt fel hogy a szerelvény megállt, de még arra sem, hogy Márton a karjára vette, s minthogy felébreszteni nem tudta - de tán nem is igazán akarta - leszállt , s a forgalmi iroda felé indult vele. Ott aztán hamarjában kicsiny kuckót csináltak a gyermeknek mint egy fészekből pottyant madárkának, s abba fektették a szekrény mögé rejtve ; ne vegye észre az Ellenőr úr ha esetleg szemlét tart náluk ...