Tandari Éva

 

 

„Én tenéked mondtam:

Kövess ENGEM! ”

(És mondá a MESTER…

VII. köt. 144.)

 

 

A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek,

mielőtt meglennének, tudatom veletek.”

(Ésa. 42.9)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  Ismét itt vagyok az Úr nevében, amiként ígértem néktek Gyermekeim, s folytatjuk is megkezdett munkánkat, elsőként az Újszövetség kibontásával. Ama Újszövetségét, amelyről már Ézsaiás ekként jövendölt:

A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.” (Ésa. 42.9.)

 

A Zsidóknak adott Törvény betöltötté lett, éspedig a Krisztus által, Aki az Új Szövetséget hozta el, már minden Népnek és Nemzetnek, s nem csak hogy minden, a Föld színén testekbe öltözött - öltöző Ember-szellemnek, de mindahány bukott Szellemnek, kiterjesztve már mindenekre a Kegyelem Törvényét. E Kegyelem Törvényeit fogjuk megvizsgálni, de már a Szeretet Törvényvilágának értelmében, amely Törvényvilágról a párhuzamosan készülő munkánkban kívánok bővebben is szólni tenéktek.

                                             *

Amiként mondtam, nem akként fogunk haladni, legalább is itt, az Evangéliumok kibontásánál, hogy mindahány verset sorra vesszük, hanem témák szerint, ahol lehetséges és szükséges, az Ószövetséget is érintve, amelyet azonban teljességgel majd csak a későbbiek során bontunk ki, s azt már a könnyebb áttekinthetőség kedvéért akként, amiként annak egyes versei a Bibliában megtalálhatóak.

 

                                             *

„Volt egyszer egy Könyv…” - mondtam az előző könyv második fejezetének elején, s most ismét visszaidézem e címet. Annál is inkább, mert már azt is elmondtam: az a KÖNYV, amelyről az előző kötetben szóltam Tenéktek, az alapja azon Könyvnek, vagy inkább Könyveknek is, amelyeket Mózestől eredeztetnek, és azoknak is, amelyek a próféták nyomán maradtak rátok, amiként Abból a KÖNYVBŐL idézett maga a Mester is, amikor mindazokat megjövendölte, amik bekövetkeztek, s azokat is, amelyek most, a ti közeli Holnapjaitok során lesznek bekövetkezendőek.

 Most azonban nem az előző kötetben említett KÖNYVRŐL kívánok szólni, nem az Akasa-lemezeken lévő Bölcsességeket akarom elétek tárni, hisz amiként mondtam, azokat megismerni számotokra is lehetetlen, mert nem volna beleilleszthető a TÖRVÉNYBE. Viszont azon Könyveket értetté kívánom tenni számotokra, amelyek ama EGYETLEN KÖNYVBŐL, vagyis a TEREMTŐ TUDATTÁR - ból lettek a Mennyei és a Kozmikus Tudattáron át a Globális Tudattárba, s abból azon Könyvek leírói felé is leközvetítve, elrejtvén benne minden Múlt, Jelen és Jövő képeit. Ezen Képek közül bontom ki számotokra mindazt, amit már kibontani lehetséges és szükséges is, hogy értvén értsetek, és haladjatok is ekként az Egyedül Tökéletes: A Krisztusi Úton.

 

   Amiként mondtam, az Ószövetség nem más, nem több és nem kevesebb, mint az Emberiség Szellemi Történelmének könyve. Pontosabban: az is. Az is, ekként abból az Emberiség spirituális múltját, a ti jelennek megélt korotokig vezető Útját is megismerhetitek, s ekként meg is kell, hogy ismerjétek a Mózesi Öt Könyvből, valamint az Ószövetség egészéből. De megismerhetitek mindazon történéseket is, amelyek a ti közeli Holnapjaitoknak várt-várható történései, s amelyek mindeddig csak mint számotokra érthetetlen, s ekként tán értelmetlen előrejelzések kerültek elétek, anélkül, hogy képessé válhattatok volna azokat kibontani és a saját történéseitek közé beilleszteni, vagy visszaigazolni azok által a már megtörtént eseményeket, s anélkül, hogy azok nyomán felkészülhettetek volna a nem is olyan nagyon távoli Holnapok történéseire.

  Ennek okát már az előző munkánkban elmondtam. Ha a számtalan, végeláthatatlan sokaságú lehetséges Út közül nem azt az egyet választjátok, amelyet sajnos választottatok: ti magatok, az egész Emberiség, s nem most, de már a Múlt során; nem is volna arra szükség, hogy az elrejtett Üzeneteket felfedjük, s elétek tárjuk, hisz az Üzenetekben lévő Próféciák nem, vagy teljesen másképp illeszkednének bele a ti Történelmetek elemei közé, mint ahogyan az mára elkerülhetetlenné vált.

  Amiként mondtam, az ÚR az utolsó előtti pillanatig nem akarta hogy felfedetté legyenek számotokra a várható történések, hogy azzal is ne befolyásoljuk az Én-rész és a Tudat szabad választási jogát. Most viszont elérkezett annak kora, ami-koris ki kell bontassék mindaz a ti számotokra, ami eddig rejtve volt, hogy értvén értsétek mind.

 

                                             *   

 Hadd idézzem elsőként ismét a Mester egynémely szavát, amelyeket nékünk mondott akkor, amikor hozzánk szólt e kérdésről:

  „De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.

  Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.

  Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.  (Ján. 16. 13-15.)

 

  Ha egy kicsit belegondoltok a kérdésbe, magatok is kikövetkeztethetitek: az Ó-szövetség könyvei az Atya Szövetségének könyvei: azokból vett tehát a Lélek, hogy a sorok közé rejtett próféciák nyomán megjelentse mindazt, ami bekövetkezendő, hogy mindazt értetté is tegye számunkra. Mert amikor a Szent Lélek erejét vettük, értetté lett számunkra mindaz, amit addig csak tudtunk, vagy még nem is tudtunk, csak hallottunk a zsinagógában, és magunk is elismételtük számtalanszor, de még akkor sem értettük, amikor pedig már a Mesterrel jártunk, s az Ő Tanításait hallgattuk… 

  Amiként mondtam, az Ószövetség sorai közt a ti korotok számára is rengeteg prófécia van elrejtve. Mindazonáltal én elsőként mégis az Evangéliumokat bontom ki számotokra, amiként az imént mondtam, s mert e sorozat címét is adó: És mondá a MESTER… - című munkánkat lényegesen kevesebben ismerik közületek, mint a hagyományos Evangéliumokat, így többnyire azokból fogunk meríteni, ha csak az azokban írottak (vagy inkább meghagyottak!) nem térnek el durván a Valóságtól. Akkor természetesen az általam leközvetített Evangéliumot vesszük alapul, de jelölni fogjuk azt is: a sokak által ismert Evangéliumokban hol, mely evangélistánál, mely részben és hol található a „megreformált” szövegrész.

 

                                            *

  Arról szólottam előző munkáink során, s nem is egyszer: aki igazán a Krisztus Útjára akar lépni, annak a Lélek Útjára kell lépnie, ezt viszont csak akkor lesztek képesek ténylegesen is megvalósítani, ha ismeritek, és a LÉLEK Útmutatása szerint Élitek is a Krisztusi Igékbe zárt Tanításokat, hisz amiként a Mester maga mondta :

  A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.” (Ján.6.63)

E szavakhoz szervesen kapcsolódik még a következő:

…Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha Énáltalam.” (Ján. 14.6)

 

  Senki sem mehet az Atyához, aki nem a Krisztus szavai, Tanításai szerinti Úton lép, mert Krisztus szavai és Tanításai a Léleknek, s az Életnek szavai és Tanításai, amelyek az Ő nyomdokában az Atyához vezetnek. Tehát a Lélek Útján kell lépnetek, hogy Krisztus Útján lépjetek, s ekként az Atyához, vagyis az Ősi EGY-ségbe térjetek.

 

                                            *

  Az Atya kötötte az Első Szövetséget az Izráel népével. Ezt a Szövetséget árasztotta ki a FIÚ ISTEN a mélységbe lépett, mindahány Szellemre, és e két Szövetséget köti össze, és erősíti meg ekként a Szent Lélek a Harmadik Szövetség révén, amelyről a most befejezett munkánkban is, s már korábban is szólottam. A Lélekkel való Szövetségére azonban nem lehet képes az, aki nem a Krisztusi Úton jár, de aki nem a Lélekkel él, nem lesz képes a Krisztusi Útra lépni, s azon haladni: a kettő tehát nem csak hogy feltételezi egymást, de nem lehetséges egyik a másika nélkül, és viszont.

 

                                            *

  E most induló sorozat tulajdonképpen az előző sorozat folytatása, ha más címet adtunk is neki, s ha közbe illesztettünk is egy rövid kis munkát, amely tulajdonképp átvezető, összekötő hídként szolgál számotokra a két sorozat között, hogy ennek révén külön is kiemeljük: amennyire együvé tartozik a kettő, épp annyira más mégis, s e másság ellenére is szervesen illeszkedik bele ez is és az is minden eddig leközölt munkába, amely kezetekbe adatott. Ama kis könyv lényegében ténylegesen is összefoglalása azon Bölcsességeknek, amelyek kibontása nélkül a Mester Tanításait sem érthetnétek már magasabb fokon.

  Ha megfigyeltétek, s első sorban talán a Szavak… - c. sorozatunkban, amiként az iskolában is van, fokról – fokra haladtunk, mind nagyobb Tanításokat adva ekként kezetekbe. Ekként haladunk ezután is, hogy ténylegesen is „Értsétek, amit a Lélek mond a gyülekezetnek”: vagyis tenéktek, mindannyiótoknak, akik nyitott Szívvel, Lélekkel, Elmével és Szellemmel éltek a Föld színén.                            *

  Tehát, volt egyszer egy KÖNYV, amelynek nyomán, s amely-nek egy-egy kis parányából könyvek sokasága íródott meg a Föld színén. A Mózes Öt Könyvétől a próféták Könyvein át a Mester Útjáról írott Evangéliumokig, és János „Jelenések Könyve” -ig számtalan, s már azóta a számtalannál is több.

  E próféciákat, amiként mondtam, a későbbiekben, tehát az Evangéliumok tematikus értelmezése után bontjuk ki: legalább- is megkíséreljük a „lehetetlent”, hisz azok a Próféciák hatalmas anyagot foglalnak magukban, s ezek olykor még egymásnak is ellent mondanak, ha a próféciát adó Testvér nem kellő pontossággal vette a Közleményt.