Tandari Éva

„Én tenéked mondtam:

Kövess ENGEM! ”

(Pét. VII. 144.)

II. kötet

„Boldog nép az, amelynek Istene az Úr,

 az a nép, amelyet örökségül választott magának.”

                                                (Zsolt. 33.12)

  Folytassuk munkánkat most e sorozatban is, drága gyermekem, amiként azt megkezdtük, hisz sok még, amit át kell adjak rajtad keresztül Testvéreinknek. Tudom, hogy a váratlan hír azért számodra sem közömbös, de mert hogy a Mester épp e hírre akart felkészíteni, amiként fel is készített, ha nem is teljességgel éber állapotban, reményeinknek megfelelően tudtad azt fogadni, és feldolgozni is. Akként van, amiként azt a Mester mondta, s amiként én magam is okítottalak. Szeretném, ha itt átemelnéd az ide vonatkozó kis részt a mi kis „titokdánkból”, hogy értetté legyen Testvéreink számára is, mely Tanításra gondolok konkrétan:

  „… az egyéni érdeket mindig, mindenben alá kell tudnod rendelni a magasabb rendű érdeknek, mert te nem egy kis családért: egy nagy Családért érkeztél, hogy azokért, azok tényleges érdekeit szem előtt tartva dolgozz, s nem hogy a földi szintű, de hogy Lelki - Szellemi Holnapokat adhasd azok kezébe, akik e Családhoz tartoznak ma, és fognak tartozhatni a távoli Holnapok, vagy a mégtávolabbi Jövő folyamán, hogy egy ne legyen, aki sötétben kell botorkáljon, mert amiként mondtam: még az elveszett, utolsó egy is vissza kell térjen, hogy ismét egy akol legyen, és egy Pásztor.”

                                          *

Ennek értelmében kell tehát dolgozz továbbra is, amiként én magam is ezért dolgozom. Munkánknál tartsd mindenkor elmédben e mondatot, amiként én magam is ehhez tartom ma-gam: „Szerények legyetek hát és alázatosak: ne alázatoskodók, és ne meghunyászkodók, mert az Igazság olykor erős hangot kíván, hogy kimondathassék.”(Pét. III. 49)

                                              *

   E kötetünk első kérdése a Türelem. E nagyon is összetett jelenség egyik oldalának megvizsgálásához a szükséges részt meglehetős pontossággal hozza Máté evangéliuma, ekként most abból emeljük ki a szükséges verseket:

„Annak okáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki számot akar vala vetni az ő szolgáival.

Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, aki tízezer tálentommal vala adós.

Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, amije vala, és fizessenek.

Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.

Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki.

Kimenvén pedig az a szolga, találkozék eggyel az ő szolgatársai közül, a ki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, amivel tartozol.

Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.

De ő nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, amivel tartozik.

Látván pedig az ő szolgatársai, amik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uroknak, amik történtek vala.

Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem:

Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem te rajtad?

És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, amivel tartozik.

Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátjátok, ki-ki az ő Atyjafiának, az ő vétkeiket.     (Mát. 18.23-18.35)

  — Ti vagytok, drága gyermekeim azon szolga: ti, mindany-nyian, és a Mennyei Atya az a Király, Aki Kegyelmet gyakorolt mindőtökkel. Mert bizony: mindmáig tartoztok mindannyian az Atyának, és nem is tízezer, de bizony tízszer tízezer, és megszámlálhatatlan és kimondhatatlan „tálentumokkal”: s Atyánk meghagyta nem csak életeteket, de szabadságotokat is: engedvén, hogy kicsinyenként, apránként törlesszétek le a ti hatalmas tartozástokat, ki-ki akként, amiként azt letörleszteni képes!

  E Tartozás java részét fizette meg helyettetek, s törlesztette le helyettetek az Egyszülött: A FIÚ-ISTEN, ekként ti már a résznek is csak részét kell letörlesszétek, amely még így is hatalmas, s ha Atyánk nem a Kegyelem Istene volna, egy nem volna teközületek, aki képessé lenne azt az utolsóig megfizetni.

   De Atyánk a Kegyelemnek Istene, s a Szeretetnek és az Irgalomnak Istene: s ti tudjátok is ezt, és számot is tartotok, sőt: jogot formáltok Isten Kegyelmére, Szeretete-diktálta Irgalmára, ám amikor néktek kellene azt gyakorolnotok kicsinyben, amit Istenünktől vártok, kaptok, s meg is kellene tanuljatok ekként, már megkeményedik a te szívetek és Lelketek és elvadul elmétekben minden gondolat! Sem a földi-fizikai értelemben, sem a magasabb rendű értelemben nem élitek és nem gyakoroljátok az Atyától tanult Kegyelem, Szeretet, és Irgalom mindenkor bölcs Türelmet igénylő Törvényét, ekként aki bármiképp adósotok, attól azonnal követelitek azt, amit talán csak esztendő múlva, s egyszerre, amit csak kicsinként volna képes visszaadni néktek.

  Pedig bizony: akként kell, vagy inkább csak kellene ti is azok felé forduljatok, akik tenéktek tartoznak, amiként Atyánk fordult, és fordul felétek: mindannyiótok felé mindenkor! És nem csak azokkal szemben kell(ene) e türelmes Szeretetet gyakorolnotok, akik csak pénzetekkel, de bizony azokkal is, akik bizalmatokkal, viszonzatlan-maradt Szeretetetekkel, gondoskodásotokkal „tartoznak”: hisz ti magatok is tartoztok mindezzel a Mennyei Atyának, és tartoztok a Megváltó Krisztusnak, és Szent Lélek Máriának is!