Tandari Éva

“Én tenéked mondtam:

Kövess ENGEM! ”

(És mondá a MESTER…

VII. köt. 144.)

V. kötet

“Aki magától szól, a maga dicsőségét keresi;

aki pedig annak dicsőségét keresi, aki küldte őt,

igaz az, és nincs abban hamisság.”

(Ján. 7.18)

Ím, ismét itt vagyok az Úr nevében, drága gyermekeim, hogy folytassuk a most befejezett kis sorozat érdekében félbe hagyott Evangéliumi magyarázatokat, immáron az ötödik kötettel.

Az első példázat, amelyet vizsgálat alá veszünk, az előző kötet végén már megvizsgált, s a hű és a hűtlen szolgákról mondott példabeszéd. Amiként tudjátok, ez a példázat szinte szervesen hozzáköthető a második kötetben már kibontott, s az Evangéliumban e példázat előtt olvasható Tanítással, amelyben az Úr az Utolsó Óráról, vagyis a dimenzióváltáshoz (is) köthető kérdésről szólt, valamint összefügg az ezt követően kibontásra kerülő Példázattal is, amelyben a kötelességüket teljesítő szolgákról szólott az Úr: s épp ez az, amiért szükségesnek tartom ismét, de már más szempontok alapján is megvizsgálni ugyanazt a kérdést. Nem megszokott dolog, tudom: de mert e kérdésben a Tanítókról is szó esik, ha csak képletes, és rejtett formában is, kell, hogy kibontsam számotokra ekként is, hisz ha csak a magatok kicsiny mértékében is, de Tanítók vagytok mind, akik már az Útra léptetek…

Mint már annyiszor, a Máténak tulajdonított Evangéliumból tesszük át a kibontani kívánt részt, s mert akként célszerű, elsőként csak az első verset bontom ki külön, míg a többit kisebb egységekre bontva vizsgáljuk meg:

“Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, akit az ő ura gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?” (Mát. 24.45)

— Kicsoda Istennek Szolgája? Kik azok, akik Istennek háza népéhez tartoznak? S akik Isten, tehát az ÚR háza népéhez tartoznak: vajon milyen eledelt kell kapniuk? S mikor kell megkapniuk az ÚR szolgájától, akit az ÚR ezzel megbízott, azt a bizonyos eledelt?

Nos, gyermekeim, azt hiszem, már a kérdések magukért szólanak. Az ÚR, Aki A KRISZTUS, s Aki a HÁZ URA, ugyanaz, Aki URA és GAZDÁJA a nyájnak, mert amiként mondta, akként is van:

“Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni.” (Mát. 11.27)

MINDENT A FIÚ vehetett az Atyától: A Teremtő ERŐT, s az Uralmat a Teremtett Világok, s a Végtelen és Örök MINDENSÉG felett, mint az ATYA Önmagáról kimondott SZAVA, a Logosz, az IGE: A VAGYOK, AKI VAN.

Az Ő Szolgája az, akit a Nyáj őrizetével, tehát az Ő háza népe őrizetével, s a Háza népéről való gondoskodással megbízott.

S az Eledelről ekként nyilatkozott az ÚR:

“Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért.” (Ján. 6.51

AZ ÚR az ÉLETNEK, s az ÉLŐKNEK Istene: s vajon ha ez ekként van, akar-e más Eledelt elébe adatni az Ő szolgájával az Ő háza népének, mint a Legtökéletesebbet, az ÉLŐ KENYERET?

Nem gyermekeim, nem akarhat, és nem is akar, mert Tökéletes Isten Ő, ekként az Ő minden Akarata is Tökéletes.

“Én vagyok amaz élő kenyér”- mondja, s ezzel elmondotta azt is: Önmagát adja, és adatja az Ő szolgájával is Eledelül az Ő háza népének, hogy azok megelégíttessenek. Önmagát, az Ő ÉLETÉT adja tenéktek, akik az Ő háza népéhez soroltattok: tehát Mindeneknek, akik a Szeretet Házának Lakói vagytok. Ki előbb veheti ezen Eledelt, ki valamivel későbben: ki-ki akkor, amikor eljut oda az ő munkájában, hogy megpihenvén, az Eledelt osztó, s a gondviselésükkel megbízott szolgatársuk elé állhatnak, kikérvén annak kezéből azt, ami méltán megilleti őket, amit a Háznak Ura hagyott ama szolgatársuknál, mint kezükbe adandó Eledelt.

Ti most vagytok készen a reátok váró Feladatok egy részével, s ekként most méltányos, hogy kezetekbe adassék az Eledel: Az, Amit az ÚR hagyott tenéktek, hogy Életetek legyen.

S mi a Szellem, tehát Valós Én-eitek Kenyere? Vajon a földi kenyér, vagy a föld egyéb javai e?

Bizony, nem! De mindazon Tanítások, amelyket részetekül és jussotokul hagyott tenéktek az ÚR, s mindazon Tanítások is, amelyek el, és befogadására éretté lettetek, hogy Életetek legyen, és erősödjetek és növekedjetek azok által.

Ám nem csak ti kell átvegyétek az Életnek Kenyerét: de kell, hogy egy-egy darabot már ti magatok is tovább tudjatok adni a nálatok kisebb szolgáknak, azoknak, akiket reátok bízott, elétek vezetve az ÚR: gondoskodj róla, hogy Élete legyen az ÉN Házamban… – s akkor azokat ti kell a maguk mértéke, és a magatok mértéke szerint, mint hű szolgáknak, és jó szolgatársaknak gondozni, amiként azt az ÚR a ti Utatok kezdetén reátok bízta. Ti kell tehát átadjátok nékik azon Tanításokat, annak már számukra is szükséges és átadható részét, amelyet ti magatok vettetek, s még csak nem is mindenkor szavaitokban: de Életetek minden cselekedetében, amely mint követendő és követhető példa: Eledellé lesz Testvéreitek - szolgatársaitok valós Én-jének, azaz Lelkének és Szellemének, amelytől a Valóság értelmében növekedhetnek az Úrnak Házánál.