Tandari Éva

„És az Isten Lelke

lebeg vala

a vizek felett…”

(1 Móz. 1.2)

I.

Nem véletlen drága Gyermekeim, hogy a most következő munkánknak meghagytuk a gép által „véletlenül” elmentett kezdő sort főcímnek is:

„És az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett…” (1 Móz. 1.2)

Hogy mit takar e mondat, s hogy miért épp ezzel kezdem meg mondandómat, bizonnyal rájöttök, ha eszetekbe idézitek az előző könyvet: A MAG-okhoz írott kis sorozatunk negyedik kötetét, valamint annak befejező, s három, egymást követő, többek által is feltett kérdésre épült részét, valamint azt is, hogy a „Pártus legendára” alig tértem rá: épp csak érintettem a kérdést, s már tovább is léptem a „Da Vinci kód” és a „Júdás evangéliuma” magyarázatára, majd még a magdalai Máriával kapcsolatos írások magyarázatára is.

Amiként e kötet címének megválasztása is olyan „véletlen” volt, amely egyáltalán nem volt véletlen, a „Pártus legenda” kérdésének kibontatlan maradása is efféle szándékolt „véletlen” volt: a kérdés ugyanis sokkal fontosabb, és sokkal messzebbre nyúlik is vissza annak magyarázata, semmint gondolnátok, amiként ama írás veszélye is nagyobb, mint azt akárcsak elképzelni is képesek volnátok, hisz egy egész ifjú nemzedék, s még a már Valós Úton járók is megtéveszthetőek az ilyes tév-tanok alapján, hisz az Ember, mint testi lény még nem, vagy csak nehezen hiszi el: van, (pontosabban volt, lehetett már kétezer évvel a ti jelennek megélt korotok előtt) egyáltalán olyan EMBER, Aki mindeneknél nagyobb és hatalmasabb volt, s aki felvállalta mégis a szegények, a lenézettek életét, megszületett egy egyszerű istállóban, felnövekedett, mint bármely más Ember-gyermek, majd az Atyának Szavait hirdette, s végül a Keresztet is felvállalta, tehát egy olyan Utat mutatott, amelyet egy szemvillanásnyi idő alatt megváltoztathatott volna a maga számára, hogy a nyomor, a szenvedések, a számkivetettség (a hajléktalanság) helyett az emberi mértékkel mért gazdagság, tisztelet, és a legtökéletesebb létbiztonság elérésére törekedjék.

Nehezen hiszi el a földnek lakója, hogy Az, aki mindent megtehetett volna, s megtehetne ma is: mindenkor, Öröktől fogva s Örökkön, hisz mindennel bír, mert mindenek Tőle vagynak: kész és képes is volt mégis, Igaz Hatalma ellenére, annak tökéletes tudatában, ám azt teljességgel félrevetve kiszolgáltatni magát az emberi vadságnak és vakságnak, az emberi kegyetlenségnek és ridegségnek, a törtető és harácsoló, és mindig mást, mindig többet és többet akaró önzésnek és keménységnek…

Nem hiszi a földnek népe: nem hitte akkor sem, és nem képes elhinni teljességgel mindmáig, hogy a Végtelen Szeretet alávetette magát, és Áldozatul adta magát, a gyűlölet zsoldosainak kezébe adva Életét: s nem csak akkor, amikor már a Kereszt alatt állott, de már annál lényegesen előbb: az ÚT Kezdete előtt, s már még annál is korábban: a Teremtés kezdete előtt…

Nem hiszi: nem hiszik teközületek, a Föld színén Úton járók közül sokan még ma sem, mert képtelenek elhinni, s valóban felmérni és megérteni, hogy ez igaz, hogy ez lehetséges volt, mert nem érzitek és nem értitek az Isten Igaz Szeretetét, annak hatalmasságát, s nem értitek ekként annak valós mibenlétét sem. Pedig kezdettől, s már annál is korábban: a Kezdetek előttől ekként volt ez, amiként ma is ekként van, s ahhoz, hogy ezt valóságosan is bebizonyítsuk, elégséges csak a Föld nevű Bolygó teljes Történelmét (nem földi – emberi értelemben, vagy nem teljességgel csak abban az értelemben vett, általatok is ismert történelmét) megvizsgálnunk, amely Történelem éppenhogy e mondat Valóságában vette kezdetét egykoron:

„…és az Istennek Lelke lebeg vala a Vizek felett.”

Talán rájöttetek, és igazatok van, ha arra gondoltok: e könyv célja (legalább is részben) azok megcáfolása, akik azt hirdetik fennhangon, hogy az Úr nem mint a zsidó Nép gyermeke, hanem mint Pártus hercegi gyermek látta meg a napot…

Ezen felül és ezen túl azokat is igyekszem majd megcáfolni, akik azt igyekeznek elhitetni (mert bizony, már ilyes „tanítások” is szárnyra keltek!!), hogy „a ti kicsiny Világotokban megannyi Univerzális térben, tehát a Naprendszerek mindegyikében volt egy-egy megváltó”, akik az ÚR KRISZTUSHOZ, A FIÚ ISTENHEZ hasonlatos Feladatot végeztek be, ki-ki a maga galaxisában…

Tudom, hogy ez utóbbi szinte mosolyogni valóan hangzik, hisz hát hol is bírhatott, vagy hol is bírhatna valaha is Teremtmény olyan Erővel, amellyel az ÚR KRISZTUS bírt?

S ha az Elsődök közül bárki is felvállalhatta volna ugyanazt a mindennél hatalmasabb KÜLDETÉST, amellyel A FIÚ ISTEN a Föld színére érkezett: minek volt szükség arra egyáltalán, hogy maga ISTENNEK EGYSZÜLÖTT FIA szálljon alá a Teremtő EGYSÉGBŐL?!

Ha e nagyon is egyszerű és logikus kérdéseken egy picit is elgondolkodott volna azon hamis „közlések” leírója, maga is megmosolyogja önmagát e képtelen gondolatért, de sajnos nem gondolkodott el, amiként mások sem, így bizony sokan hitelt adtak e képtelenségnek, csak úgy, ahogy szinte minden más effélének is, hisz sokak számára nem AZ IGAZSÁG a fontos, csupán a szenzáció…

Tudom azt is: a TISZTASÁGNAK nem kell bizonyítania, hogy Ő A TISZTASÁG… – és kell mégis, hogy akinek szeme tisztátalanná lett, annak látását megtisztíthassuk, hogy végre Látóvá legyen a szó nem földi, s mégcsak nem is az általatok is ismert, magasabbrendű értelemben, nem akként, hogy a Szellemvilágot láthassa, de legalább az IGAZSÁGOT, hogy felismerhesse ezen IGAZSÁG ragyogó Fényében önmagát, a saját szerepét, vagy inkább feladatát e Föld színén, éspedig abban az emberi testben, amelyben Utat vállalnia engedett néki A Kegyelem Áldott Krisztusa, AKI ÚT, AZ IGAZSÁG, ÉS AZ ÉLET…