Tandari Éva

„És ímé hamar eljövök”

(Jel. 22.12)

(A Jelenések könyvének

magyarázatai)

I. kötet

— Ismét itt vagyok az Úr nevében, drága gyermekeim.

Amint ígértem, most a Jelenések könyvének magyarázatait adom kezetekbe. Nem tévedés a többes szám, ekként a címben sem kell elírásra gondoljatok: valóságosan is több magyarázatot fogtok egyazon idézett részekhez olvashatni, mert szükséges, hogy a korábbi, még Adelma Testvérünk által az adott kor emberének mértéke szerint írottakat már a ti korotoknak megfelelő formában bontsuk ki, egyben korrigálva is az esetleges hibákat, amiként szükséges, s nem csak Adelma munkájában, de a „hivatalos” Írás-magyarázatokban is. Mert kell, hogy a Jelenéseket a Múlt, Jelen s a Jövendő fényében vizsgáljuk meg, megmutatva: mi, és miként vonatkozott az Áldott Krisztus Megdicsőülése utáni kor emberiségére, mi, és miként vonatkozik a ti Jelenetek, s a legközelebbi Holnapok emberiségére, valamint azt, mit, és miként kell értelmezzetek, ha a Nagy Ugrásra gondoltok és mindazon történésekre, amik akkor elkövetkezendőek lesznek. Ezen felül és ezen túl azt kívánjuk még elétek tárni: mit üzent a kétezer évvel ezelőtti korból János a távolabbi Holnapoknak, tehát már Túlélőkből kialakuló Harmadik Emberiségnek, bár ez utóbbit már csak a lehetséges mértékig bontva, addig, amíg kibontanom engedtetik nékem magamnak is az az ÚR Kegyelméből.

S ebből az utolsó mondatból már arra is következtethettek, hogy még itt sem lesz lehetséges minden történést feltárnom, mert amiként minden prófécia: a Jelenések könyve is az egyik lehetséges Holnap-képet rejti, amely az Emberi milyenség által változik, vagy változhat.

S még mielőtt itt félreértések születnek elméitek mélyén, azt is hozzá kell tennem: számotokra rejti csak az egyik lehetséges Holnap-képet, és ti vagytok azok: a ma élő Emberiség, s a Nagy Ugrás koráig még Útra indulható Testvérek, akik csak ezt az általatok a korábbi kétezer év alatt lehetővé tett Holnap-képet találhatjátok meg a Jelenések könyvében. Mert egyébként, amiként azt az Írás teljességére is elmondhatom, a lehetséges Holnapok mindegyike benne foglaltatik a leírtakban. Ekként tehát a ti szempontotokból rejti mindezek közül csak az egyiket, s éppen azt, amely a ti Jelenetek értelmében a leginkább valószínűsíthető, sőt, már törvényszerűvé lett Holnap-kép.

Azt azonban már a későbbi korok Emberének milyensége fogja meghatározni: a szinte végtelen számú lehetőség közül mely felé fog a legerősebben haladni az Emberiség „szekere”, s akkor ők, a Harmadik Emberiség tagjai is az adott Út-megválasztás értelmében leginkább lehetségessé váló, bár főbb részleteiben már ma előrelátható Út nyomait fogják kibonthatni az Írásokból, értvén ez alatt természetesen úgy az Ó, mint az Új Szövetséget, s még a Jelenések Könyvét is.

Mindezek után tehát fogjunk hozzá a Jelenések megvizsgálásának. Ehhez elsőként az Ószövetségből, Ésaiás próféciáiból emelünk át egy kis részt, amely kifejezetten a Nagy Ugrást vetíti előre, s azért épp e részt emeljük ki, mert ez az, ami a leginkább érint benneteket. Ha nem is konkrétan, tehát nem jelenbeni fizikai Utatokon, de miként mondtam, sokak lesznek, akik a Nagy Ugrás korában is a Föld színén lesznek, akár testben, akár csak Szellemi Erőkként, vállalással, de akár az utolsó karmikus elemek megtisztíthatásáért is: s hogy ki lesz akkor a Föld színén, s ki nem, ki lesz testben, s ki nem, vagy hogy ki lesz ott Vállalással, s ki másképpen: nem tisztem hogy elmondjam, amiként magatok nem is lehettek még annak tudói. Annál is inkább nem, mert a Ma Útja még nem ért véget számotokra, így a Holnap lehetséges Útja még nagyban a hátra lévő időtől függ.

Nézzük tehát az ígért, Ésaiástól származó Próféciákat:

„Mert a seregek Urának napja eljő minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, és az megaláztatik.

És Libánon minden cédrusai ellen, a melyek magasak és felemelkedettek, s Básánnak minden tölgyfái ellen;

Minden magas hegyek ellen, és minden felemelkedett halmok ellen;

Minden magas torony ellen, és minden erős kőfal ellen;

És Társisnak minden hajói ellen, és minden gyönyörűséges drágaságok ellen.

És porba hajttatik a közember kevélysége, és megaláztatik a főemberek magassága, és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon.

És a bálványokat teljességgel elveszti.

És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az Úr félelme elől és nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.

Ama napon odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, miket magának csinált, hogy azok előtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek,

Hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékiba, az Úr félelme elől és az Ő nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet. (Ésa. 2.12- 2.21)

— Itt és most még nem tartom szükségesnek e rész kibontását, amiként azt sem, hogy a kiemelt részt Ésaiás próféciáinak más részeivel, vagy más prófétáknak leadott közlésekkel vessem össze: annak is elérkezik a maga ideje, s akkor majd megcselekesszük azt is. A mostani kiemeléssel csupán annyi volt a célom, hogy megmutassam: már az ÚR Eljövetele előttől tudott volt a magatok Történelmének e lehetséges irányba való fordulása, amely aztán be is következett: holott még Ésaiás is csak mint lehetséges történést vetítette előre e képet, s nem is egy helyen, és nem csak ő. Ezen előrejelzéseket azonban már a Próféciák vizsgálatánál vetjük egybe, amiként minden mást is akkor vizsgálunk meg, amit már megélt az Emberiség, s ami még eztán köszön, vagy köszönhet reá, mint a legerősebben feltételezhető, vagy akár már bizonyosra vehető Globális Sors-elem...

***