Tandari Éva

„És ímé hamar eljövök”

(Jel. 22.12)

(A Jelenések könyvének

magyarázatai)

II. kötet

Haladjunk tovább megkezdett témánkban, tehát a Jelenések könyvében írottak magyarázataiban kedves gyermekeim. Mindjárt rá is térünk a következő kibontásra váró versre, amely ekként hangzik:

„Jel. 5

Jel. 5.1

És láték annak jobb kezében, aki a királyiszékben üle, egy könyvet, amely be volt írva belől és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel.”

— Aki olvasta az Egyszer volt, hol nem volt... c.- munkánkat, emlékezhet arra a fejezetre, amelyben e „könyvről” írtunk, éspedig ekként:

„...S itt most még ne az Ó-szövetségre, és ne is az Új Szövetségre gondoljatok! Ezek is megvoltak már, amiként mondtam, az Örökkönvalóban mindenkor, mint lehetőség, de az a KÖNYV, amelyről most szó van, a TEREMTŐ KÖNYVE: vagyis azok a bizonyos Akasa lemezek, amelyeket az imént említettem, s azoknak is azok a „kötetei”, amelyeket nem nyithat fel soha örökkön más, csak a Teremtő EGY-ség: az ATYA, a FIÚ, és a SZENT LÉLEK. Annál is inkább, mert azoknak a bizonyos Akasa lemezeknek, tehát a TEREMTŐ TUDATTÁRNAK és a MENNYEI TUDATTÁRNAK minden egyes „Lemeze” magának a TEREMTŐ TUDATNAK a része!”

Igen, gyermekeim: az Élet Könyvéről szól itt János, amelyben minden Lehetséges Jövő-kép le van írva, s amelynek egyes „oldalai” külön is zárva vannak: s ezen oldalak egyike a ti mindahány lehetséges Történelmeteket tartalmazza, ami azt jelenti: a hét Fény-kör mindegyikének lehetséges Holnap-változatait. De még ezen belül is a ti Bolygótoknak a történelmi képeit, amelyeket senki sem ismer, csak az Atya, Aki öröktől tudója mindannak is, ami ti szintjeiteken valaha is tényleges Sors-elemmé lesz, illetve lehet, s a Bárány, Akinek az Atya a Hatalommal együtt adta a Mindentudást, tehát a Tökéletes Bölcsességet, amelyet a Kezdetek előttől bír az EGYSZÜLÖTT, A FIÚ ISTEN, még akkor is, ha a mélység-történet egyes részeit tartalmazó Akasa-lemezeket csak a történések tényleges bekövetkezte előtt nyitja ki, míg más, Valóság-szintre nem emelt lehetséges történések leiratát tartalmazó lemezeket elfed és felold, már a Megváltó Kegyelmi Energiában oldva azok minden egyes történéselemét, mint az Időtlen Végtelen számára mindörökkön megvalósítatlanul maradó Utakat. Erre utalnak, legalábbis részben a következő versek:

„Jel. 5.2

És láték egy erős angyalt, aki nagy szóval kiálta: Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecséteit?

Jel. 5.3

És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem ránézni.”