Tandari Éva

 

 

„És ímé hamar  eljövök”

(Jel. 22.12)

 

(A Jelenések könyvének

magyarázatai)

 

III. kötet

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

    Róma, azaz „Babilon” pusztulása: ez a harmadik jaj.

 

 

„Jel. 17

Jel. 17.1

Ekkor elém állott egy a hét angyal azok közül, akiknél a hét pohár vala, s azt mondta: Jöjj, megmutatom néked a nagy paráznának pusztulását, azét, aki a tengernél ül,

Jel. 17.2

s akivel paráználkodtak a föld királyai, és aki paráznaságának borával megrészegítette a föld lakosait.”

   — E két versben valóban Rómára utal a Közlő: és mégsem egészen arra, mert amiként azt a hivatalos igemagyarázatban is olvashatjátok, Róma akkor már romokban hevert. Ha viszont ez ekként van, más valamit kellett elrejtsen a mondandó hátterében, más „Babilonra” gondolt, amikor a „harmadik jaj”-ra vonatkozó képsort megmutatta.

 

  Igen, gyermekeim, akként van, amiként az kis munkatársam elméjében megfogalmazódott, és a Föld teljessége immáron az a bizonyos „Babilon”, s a történésekben, amelyeket János Róma pusztulásának képeit kellett láttassa, már a Nagy Ugrás képeit vetíti elétek, s persze a korábbi korok Embere elé is, amely korokban viszont nem tudták megállapítani e képek tényleges Időbeni elhelyezkedését, nem tudták azt hová, mely Korhoz illeszteni, így inkább betudták egy visszapillantó képsornak, mintha János egy, már lezajlott történést kellett volna leírjon akként, mint amely történés még csak azt követően lesz valósággá Róma, és a Rómaiak számára.

  Ti azonban, részint, mert már meglehetős Időbeni távolságból nyílik rálátástok a múlt emlékképeire, részint pedig azért, mert már igencsak közelíttek a leírtak valósággá válásának percéhez, nem csak hogy tudói lehettek, de kell is, hogy tudói legyetek annak: bizony, a ti közeli (ha még nem is teljességgel a legközelebbi) Holnapjaitok során bekövetkező történéseket rejtette el a Közlő az akkori legközelebbi múlt képei mögé.

  Amit mint fizikai történést elétek tárt tehát ekként János, részben a valóban megtörtént eseményeket mutatja meg: részben azonban ismét csak szimbolikus értelemmel bírnak, mert a valós történések képeiben a majd csak eztán bekövetkező történések hatása is bele van szőve. Nem a konkrét történés lesz tehát az, legalább is nem minden esetben, amelyre fel kell készülnötök a Jelenések alapján: de a történések hatása lesz hasonlatos, vagy csaknem teljességgel megegyező, hisz amiként az Róma esetében is volt, akként lesz az a Föld megannyi városával és mindahány településével is, és romokban fog heverni a Föld teljessége. Egy bizonyos értelemben legalább is: a Túlélők szemével figyelve a Föld fizikai gömbjét, s annak megannyi Országát, s ezen Országok mindahány városát, mert ugyanaz a kép már a Felemeltetettek szemével látva teljességgel más lesz, amiként ezt is megmutattuk a Láték új eget és új földet... – c. munkánkban.