~ Történetünk kiinduló pontja a Francia föld , ott is a majdani Napkirályok csodálatos városa ; Párizs . Itt él szüleivel : Apjával , az olasz származású , a nagyratörő álmokat kergetve idegenbe nősült , / s ősei vagyonát ezzel is gyarapító / Marion J. Scorsával , és Susann Henneth-tel , félig spanyol , félig francia származású édesanyjával történetünk egyik főszereplője ; Antoine P. Scorsa j.r.

- A második színhely a napfényes Itália , bár e kis történet másik főszereplőjéről, a szegénynél is szegényebb sorban született ifjúról; Filippó Tottyns - ról tán már maguk az édes szülei sem tudták , pontosan hol , Itália mely részén látta meg a Napot ...

Antoine , vagyis teljes nevén : Antoine Pier Scorsa j.r. az ősi Scorsa család legifjabb , s úgy tűnt , tán az utolsó sarja volt , bár ami a család eddigi történelmét illeti, még joggal gondolhattak arra; " Csodák pediglen vannak ... " , bár szülei már közeledtek a negyvenedik esztendejükhöz .

- No , a " csodát " nem éppen e gyermekkel kapcsolatban várták, hisz arról , hogy ebből a kisfiúból valaha is igazi Scorsa lesz , már rég letettek . Ahhoz túlságosan is szeretett elegyedni a pórnépek csemetéivel , sőt ; magukkal a szolgákkal és szolgálókkal sem átallott leállni némi tere-ferére , ami mélységesen felháborította mind szüleit , akik szégyellték a gyermek eme fogyatékosságát , mind a rokonokat , akik viszont ahogy csak tudták , még fokozták is a kétségbeesett szülők mélységes lelkifurdalását .

Azt nem mondhatnánk hogy ez a cselédeknek rosszul esett volna , hisz a kicsi oly ennivalóan édes volt , oly barátságos , és oly közvetlen, mintha valóban egy lenne közülük , s bár az uraságtól és az asszonytól ők is hallgattak , s nyeltek eleget , nem rótták fel vétkéül a kisfiúnak .

Pedig a fő " bűnösnek " őket kiáltotta ki az asszony , de tán csak azért, hogy kisebbitse ezzel a saját vétkét , mulasztását .

Mert hogy a gyermekkel , aki pedig szemmel láthatóan sok törődést és még több figyelmet igényelt ; - vajmi keveset törődött , azt már maga az a tény is nyilvánvalóvá tette , hogy a gyerek állandóan kereste valamelyikük társaságát , hogy olthatatlan kiváncsiságát kérdésekbe öltöztethesse , mégpedig a gyors válasz reményében .

Ezek a gondok némileg oldódtak , legalább is átmenetileg , mikor Antoine mellé egy fiatal lányt fogadtak , aki játszótársa , beszélgető társa és egyben a dadája is lett , de miután Antoine rájött , hogy a lány szinte egyetlen kérdésére sem tud válaszolni , legalább is ; nem azon a szinten és módon , ahogy ő azt megszokta , hát hozzá is hamar " hűtlen " lett .