Tandari Éva

Hogy átadjam

a

Fényt ...

~ Az egész fura história úgy él bennem, olyan élő-elevenen, mintha csak tegnap történt volna . Talán még Te is emlékszel rá ...

- Nem ? Elfeledted volna ? Kár ...

De nincs semmi baj, hisz én mindenre emlékszem. Majd mesélek, s ahogy újra megelevenednek Előtted a régi képek, már Te is emlékezni fogsz . S az sem baj, ha mégsem ... Akkor egy új, ámde igaz történettel leszel gazdagabb, mint bárki más, aki most hallja először a régi-régi, valóság-szülte kis " mesét " . Figyelj hát ...

- Arra tán már magam sem emlékszem egész pontosan ; mikor is történt valójában, nem is emlékezhetnék rá, hisz a tudat-alatti memória inkább csak eseményeket, s nem pontos dátumot őriz meg. Amire én emlékszem, jóval Krisztián megszületése előtt történt, s bizony már annak is van vagy ötven éve . Akkoriban ismerkedtünk meg az apjával ... Nem ! Nem a férjemmel, arra percnyi pontossággal emlékszem ! Azt soha sem felejteném el ...

- A két idős asszony rendelt még egy kávét, majd a hófehér hajú, úgy hetven esztendős nő mesélni kezdett ...

- Mit csináltok ma este ? - a kérdező, a tizenhét éves Ivett épp fésülködött, így tele volt mindenféle kis - és nagy csattal a szája. Minthogy azonban Ági és Vera is e kérdésen töprengett, megértették a dunnyogva, tele szájjal feltett kérdést .

- Mit tudom én , tán leugrunk , megnézzük azt az utcabált ... - felelte Ági, s Vera egyetértően hümmögött .

-Á ! Az olyan unalmas ... Akkor már inkább gyertek velem a klubba . Azt mondják , egy új srác került a klub élére . Egy izomkolosszus és egy filmszínész keveréke . Állítólag piszok beképzelt pasas. Érdekes eset lesz megszédíteni, aztán faképnél hagyni. Én legalább is megpróbálkozom vele ... Jó kis hecc lesz!