TANDARI ÉVA :

ISTEN

FELÉ

NYÚJTOM ...

Isten felé nyújtom ...

Állok az Ég alatt , s nézem

mint ébrednek a csillagok .

Találgatom : Mit üzen nékem

mely épp fejem fölött ragyog ...

Mesét üzen tán , s álmodást .

Ezer-szín , éji látomást .

Üzen millió szív-dobbanást ,

mit csak Isten hall : senki más .

Üzen tiszta , gyermeki mosolyt ,

és üzen szerelmes szemvillanást ...

Üzen induló , ártatlan Életet ,

és megnyugvó , békés Végállomást ...

Állok az Ég alatt , s figyelem

az ezernyi csillag-vallomást .

Isten felé nyújtom kezem ,

és Felé nyújtok egy hálás ,

hallhatatlan fohászt ...

Fohász ...

Nézz rám , Teremtő Istenem !

Ím ; térdig járok a bűnben ...

Ne fordítsd el mégse orcád ,

mert elvész a lelkem egészen ...

Tekints rám , védj meg ha kell

esendő - vétkes magamtól ...

Add , hogy felszáradjon könnyem

Irgalmas , Égi Mosolyodtól .

Fogd meg a kezem , ha félek ,

és Szíveddel emelj , ha elesem ...

Add Istenem , tudnom ,

hogy Te mindig itt maradsz velem .

Űzd el a bűn-adta árnyat ...

Vesd reám izzó tekinteted ,

hogy fellobbanjon szívem lángja

- köszönni Örök Szereteted ...