Tandari Éva

…Kegyelemmel teljes…

„…az Úrnak bizonyságtétele biztos,

bölccsé teszi az együgyűt.”

(Zsolt. 19.8)

Ismét itt vagyok az Úr nevében, kedves Gyermekeim! Ugyan kis munkatársam már meg volt győződve arról: mindent leírtunk, amit leírni lehet, s már azon volt: feladja a megkezdett munkát: de ez nem akként van, amiként ő véli! (Ez a „feladás” egyébként is minden könyvünk végén megfogalmazódik tudatában: de csak tudatában, és szerencsére: már nem annyira tudata, mint inkább Lelke és Szelleme kell vezessék. Munkánk során legalább is, mert hisz Én magam is azokkal tudok inkább kontaktusban maradni.)

Ezen felül és ezen túl tudatában van annak is: a munkát nem lehet feladnia, hisz igen sok még, amit értetté kell tegyek számotokra.

Amiként ígértem az előző kötet végén; nem csak én szólok majd véletek, de az Áldott Anya csak úgy, amiként Mesterünk, hogy egy-két egyszerűnek tűnő, mégis sokatok számára érthetetlennek maradt dolgot megvilágítsunk a számotokra. S annál is inkább szükségeltetik ez, mert Mária országa vagytok, akik éppen ezért külön feladattal bírtok: de akiknek épp e Feladat bevégzéséhez minél alaposabban meg kell ismerjétek magát Máriát is. Segítségünkre lesz természetesen e könyv egyes kérdéseinek megfogalmazásánál Szt. Grinon Lajos testvérünk könyve: de csak a kérdések egy részét kell az Ő megfogalmazásában idézzem, mert akként már sokak számára ismerős lesz: ám a magyarázatot már a ti korotok számára, s a Holnap emberei számára kell kibontsuk.

Sokan, és egyre többen, s persze egyre gyakrabban mondják teközületek, hogy „látták”, vagy „szólani hallották” az Áldott Anyát; Máriát.

~ De azt egy nem mondja közülük, hogy ismerik ŐT!

S ez ekként is van rendjén, hisz senki sem ismerheti ŐT, hanem csak az ATYA, Akiben Létezik, és a FIÚ, Akiben épp úgy Létezik, akként, amiként az Atyában Létezik, s Aki egy időn át Benne létezett a Föld színén, s a Föld fogalmai szerint is, elemi szinten válva ki mind a ketten az ŐSI EGY-ségből, hogy testet vegyenek a Föld színén, s hogy a FIÚ ekként bevégezhesse ISTEN-EMBERI KÜLDETÉSÉT!

Ezzel a tagadhatatlan ténnyel egyben azt is bizonyították, hogy amiként a FIÚ Létezik az ATYÁBAN, akként Létezik Benne; vagyis a FIÚBAN az ANYA is, s akként Létezik az ATYÁBAN az ANYA, Akiben a FIÚ is Létezik; s amiként ŐK Létező Valóság az Atyában, akként Létező Valóság Bennük is az ATYA. ŐK a Legmagasabb Rendű BÖLCSESSÉG, Az ISTENI SZERETET BÖLCSESSÉGÉNEK egymástól elidegeníthetetlen elemei, minden elemet betöltve, s egyenlő Részt adva azoknak Önmagukból.

A Szent Lélek nem más: az ELSŐKÉNT MEGLÁTOTT, AKI AZ ATYA ÖN-LÁTOMÁSA, és az ATYA közt kezdettől ÉLŐ SZERETET Örök Árama. Ennek földi megfelelője, ha úgy tetszik: egyetlen inkarnálódásban alászállott megfelelője MÁRIA: AZ ISTENSZÜLŐ ANYA!

Tudom: ezt már elmondtam, nem is egyszer, de úgy vélem: nem lehet elégszer elmondani, hogy végre valóban beépülhessen tudatotokba, ahol oly hosszú időn át fészkelt az egyházak által tanított hamis kép, s ahol mindinkább igyekszik fészket rakni az egyházaktól eltérő ilyen-olyan képek sokasága, amelyeket szinte örömmel fogadtok, ha másért nem is, hát mert az egyházak tanításától eltérő. Ám ami eltérő, még nem biztos, hogy jó is, az pedig még kevésbé, hogy magasabb szintű azoknál. Ezen felül, és ezen túl még azért is szükségesnek tartottam elismételni a már elmondottakat, mert szeretném teljességgel is kibontani, hogy immáron valóban értetté lehessen számotokra Mária szerepe.

A FIÚ az ATYA EREJÉNEK első Kiáradása, EREJÉNEK zsengéje: az ELSŐ, akit az ATYA meglátott, meglátván ÖNMAGÁT! Nem véletlen, hogy az Ószövetségben is ekként határozta meg az Atya:

„Mindaz ami az anyja méhét megnyitja, enyém legyen, és minden hímbarmod is, amely a te tehenednek vagy juhodnak első fajzása.

De a szamárnak első vemhét juhon váltsd meg; ha pedig nem váltod, szegd nyakát. Fiaid közül minden elsőszülöttet megválts, és ne jöjjön üresen előmbe senki. (2 Móz. 34.19-20)

E Parancsolat már a Fiúra utalt, Aki az ATYA első EREJÉNEK szülötte, Bölcsességének hajtása, oly elidegeníthetetlenül, mint fának az ő ága, vagy gyökere. A Meglátott Gondolat: az ÖNMEGFOGALMAZÁS SZÜLÖTTE és a TEREMTŐ közt kezdettől, s már annak előtte, tehát örökkön áramló SZERETET a SZENT LÉLEK. E Szeretet akként áramlik a két TÖKÉLETES ISTEN-ELEM közt, mint a vér áramának minden vértestecskéje közt az éltető oxigén-atomok: betöltve azokat egészen, s kiáradva ekként a test teljességébe. A SZENT LÉLEK magában hordja az ATYA és a FIÚ EREJÉT: átáramoltatva az ATYA EREJÉT a FIÚBA, s a FIÚ EREJÉT az ATYÁBA. Mindkettejük EREJÉT hordja és bírja is ekként, ezért KÉT ISTEN-ELEM EREJÉVEL BÍRÓ, TÖKÉLETES ISTEN-ELEM MAGA IS! Ezen belül azonban megőrzi az ATYA SZERETETENERGIÁJÁNAK a FIÚ felé való áramlásából keletkező ENERGIÁJÁT is, amiként a FIÚ SZERETETÉNEK az ATYA felé való áramlásából keletkező ENERGIÁT is: emellé magában őrizve e kétirányú SZERETET-ÁRAMLAT összetartó EREJÉT is, tehát azt az ERŐT, amellyel e két, egymás felé áramló, egymásban lüktető és pulzáló SZERETET-ENERGIÁT egybeolvasztja a MINDENSÉG TESTÉBEN. S ennek kivetülése a ti véretek sejtjei közt áramló vér-savó: a vérsejtek összekötő eleme, amely nélkül épp úgy nem élhetnétek, mint a vörös, vagy a fehér vérsejtek nélkül!

Ekként EGY a Teremtő ERŐ az Atyában és a Fiúban is: Amiként az ATYA Teremtő Ereje magába zárja a FIÚ Teremtő Erejét, akként zárja magába a FIÚ Teremtő EREJE is az Atya Teremtő EREJÉT: s e kettő magában hordozza az EGY-ség EREJÉT is: vagyis a SZERETET TÖKÉLETES EREJÉT: a SZENT LÉLEKENERGIÁKAT. E három, egymásban és egymás által keringő, mégis EGY-ségességében is különálló Teremtő Atomok adják minden egyes Szellem Létének alapját, okát, de egységenként meghatározzák annak irányát is. A Teremtő Akarat, a Teremtő Erő és a Teremtő Szeretet: s minden egyes Teremtett Szellemre vagy egyik, vagy a másik Teremtő Atomból töltött ki a FIÚ: ekként határozva meg ama Szellem egyéni, tehát individuális irányultságát. Amely Szellem az Atya Teremtő EREJÉVEL lett feltöltve, mindenkor magában hordozza a FIÚ Teremtő Akaratának és a Szent Lélek: vagyis a Tökéletes Szeretet Áramának EREJÉT is, s ez ekként működik a FIÚ EREJÉVEL, valamint a Szent Lélek EREJÉVEL betöltött Szellem esetében is. Mind-mind magunkban hordjuk tehát a Tökéletes Isteni EGY-ség mindhárom ERŐ-ELEMÉT, vagyis a három, egymástól soha örökkön széjjel nem választható TEREMTŐ ERŐT; de elsőként ható ERŐ mindannyiunkban a FIÚ EREJE, AKI önnön Gondolatai révén emelt ki mindannyiunkat a Végtelen Mindenségben keringő Mindenség-elemek közül, hogy Gondolata révén LÉTET adjon Szellemi Lényegünknek. A Teremtő ERŐ-ELEMEK rezgésiránya határozza meg aztán (csúnya földi megfogalmazással); ki mely TEREMTŐ ISTEN-ELEM EREJÉT hordja magában, mint elsődleges Szellemi Alapot: tehát hogy mely Szellem tartozik a Kertészek, az Építők, vagy mint munkatársam is: az Alkotók (művészek) Szellemi-családjába. Ekként, tehát szellemi TEREMTŐ ATOMOK szerint három fő Szellemi Csoportot különböztethettek meg. Ezen Csoportokon belül aztán több Szellemcsalád van, s ezek tagolódása már akként lesz vegyessé, amiként egy földi család is vegyes: minden Családhoz minden Csoportból tartoznak Szellem-lények, ekként tehát minden Családban vannak Kertészek, Építők, és Alkotók is. A Kertészek kifejezés (amiként a Szavak… - c. sorozatban már utaltam erre is) nem azt jelenti, amit a ti értelmezésetek szerint maga a szó jelent: mindent, ami fejlődik, a Kertészek gondoznak, s ez azt is magában foglalja, hogy a Mindenség kicsiny Szellemi Virágait: vagyis a Bébi-szellemeket is ők kell vezessék Útjuk kezdetén. Az Építők új, és mégújabb Mindenségeket fogalmaznak meg, míg az Alkotók mindenkor az általatok Művészetnek nevezett Lelki Irányok megfogalmazását, azok kiművelését, még tökéletesebbé tételét kapják feladatukul. A Mindenségben is épp úgy munkálkodás folyik tehát, amiként az a lent világaiban van, de itt a munkaeszköz maga a Szellem, és a megmunkálandó anyag a Mindenség-elemek végeláthatatlan és megmérhetetlen Teljességéből merített Mindenség-elemek milliárdja és végtelen számú mennyisége. E kérdésre még később visszatérek, annál is inkább, mert tudom, mennyire érdekel benneteket a Fent Világa, ahová olyannyira vágy' felérni bennetek Lélek és Szellem egyaránt.

**************************************************

E kis ismertetőben megtudhattátok: Ki is MÁRIA Végtelen Mindenség értelmezése szerint. De még mindig nem vagytok tisztában azzal: Ki Ő a Föld mikro-mértékekben vehető, mégis nagy fontossággal bíró fogalom-tára szerint. Ki Ő, mit adott, s mit ad még most is földi létetek minden egyes percén és pillanatában kezetekbe, hogy Életet adjon néktek általa. Nem tudjátok, mert hisz még annak a kurta, alig valamivel több, mint félszáz esztendőnek történéseivel is épp hogy csak ismerkedtek, amelyet a Föld színén töltött: De hogy mi volt Testetöltésének, Vállalásának, s azóta bevégzett hatalmas munkálkodásának szerepe és fontossága, még mindig nem vagytok képesek nem csak megérteni: még megvizsgálni sem.

Ebben szeretnénk segítséget nyújtani néktek: úgy a MESTER, mint maga MÁRIA, s velük én magam is, hogy már értvén értsétek, s mint értettet: betölteni igyekezzetek azt, amit MÁRIA, mint feladatot: elébetek állít. S itt most nem csak a Magyarság kiemelt szerepéről beszélek: de minden egyes, a Föld testén testbe öltözött Ember-szellemet kell értsetek ez alatt, hisz amiként a MEGVÁLTÁS mindannyiótokért esett, akként az Áldott Anya is mindannyiótokért vállalta a Megváltás Hatalmas Csodájában reáeső részt, ami korántsem volt oly kicsiny, mint amilyennek egyes testvéreink beállítani igyekszenek. Mert ekként cselekszenek, ha mással nem is, hát azzal, hogy Mária szerepét a végtelenségig lekicsinyítve (és lekicsinyelve!!) állítják azon Testvéreik elé, akikhez szavuk ilyen - olyan formában eljut.

Én magam mondtam: A Fénynek: nem kell igazolja, hogy Ő A FÉNY, amiként a Tisztaság sem kell igazolja, hogy Ő A TISZTASÁG: és mégis szükségeltetik valamiképp, hogy megismerhessétek AZT, Aki az Ismeretlenségben rejtezik előttetek, hogy megismervén: már kövessétek Elhívó Szavát.

S most, még mielőtt bármit is íratnék Évivel, a tegnapi éjjel átadott, s Mária révén eszközölt Üzenetet adjuk kezetekbe. Részint, mert az esti esetekkel volt szoros összefüggésben, részint, mert oly kevesen tudjátok: mit is jelent a magzat megöletése a Valóság értelmében.

~*~*~*~* ~*~* ~*~* ~*~* ~*~* ~*~* ~*~* ~*~* ~*~* ~*

~–~ A meggyilkolt magzat szellemének fájdalma mindenkor beíródik az anya méhébe, amiként beíródik a szellemi Én-résznek, s persze a fejlődni kész fizikai testnek éppen az anya végzetes döntése végetti fejlődés-képtelensége, annak energiája. Ezt a későbben már esetleg vállalt és kihordott gyermek magával kell vigye! Ekként Tudati - Lelki - Szellemi „fejlődésképtelenség” tapasztalható a gyermeknél. Nehezen, vagy csak részlegesen fog bírhatni a felnőtté válás erejével: s ez nem a gyermek, de a gyilkosságokat magára vállaló anya felelőssége!

Minthogy a végidőket élitek: a felelősség még nagyobb súllyal nehezedik azokra, akik meggyilkoltatják önnön magzatukat: az utolsó lehetőséget tépik ki ama Szellem-testvéreik kezéből, akik világra jöttét megakadályozzák! S mint minden más gyilkosság, ez is a karma törvénye alá esik! S bizony, csaknem egyazon súllyal, mintha egy már világra hozott gyermeket ölnétek meg! A korábbi korszak negyven esztendejében, a teljességgel hit nélkül nevelkedett emberek esetében az a tény, hogy nem ismerték Istent, s az Ő Törvényeit: bizonyos fokú (ha nem is ád mentelmi jogot, miként véled, hisz az Élet… - akkor is Élet) enyhítő körülménynek számít, hisz aki elköveti, még nincs tisztában azzal: nem csak a fizikai testtől tagadja meg az Élethez való Jogot, de a Szellemtől is. Ha már rálátástok van az elkövetett tett súlyára, annak nagyságára, és valós bűnbánatra vagytok képesek, a Szellem fájdalmán is enyhíthettek, megszólítván azt, és Tőle magától is bocsánatot és feloldozást kérve az ellene esett bűn súlya alól. Ekként a Szellem felszabadul (legalább is részben) az ellököttség, a „nemkértség”, az eltaszítottság fájdalmának terhe alól: ekként már képessé lehet a mellé rendelt Őr-szellem (vagy Szellemi Vezető, ha mediális képességet kellett volna kibontson magában a testbe öltöző Én-rész, mert ilyen is van köztük, de művészek és tanítók is…) egy új Tervezet megírására ösztönözni az Én-részt, hogy (ha nem is annál az anyánál, s nem is azzal a feladattal) az Én-rész ismételten elindulhasson a Föld színére. De ez, amiként mondtam, csak esetleges. Ti még nem hallottátok a megölni kívánt magzat szellemi Én-részének utolsó, fájdalomteli sikolyát: pedig az Én-rész sikolt a félelemtől, és könyörög, hogy megmentse Életét: azt az Életet, amelyet a fogantatás első pillanatától az Én-rész kiemelkedéséig Életnek kell nevezzetek, s amelyet e két Lét-másod-perc közt egyőtöknek sincs joga megszakítani!

A tudatlanságban élő mindemellett is magára veszi az elkövetett cselekedet következményét: s épp e halál-sikoly az, amelynek súlyát az Én-rész magába zárja, mert a magzat Én-részétől az közvetlenül íródik be az anya Én-részébe. De magára veszi a tett súlyát az is, aki mint orvos: részt vállal a tervezett gyilkosságban, amiként magukra kell vegyék azok is, akik a cselekedet felvállalására ösztönözték az anyát. Ha a cselekedet kényszer hatására, az anya kifejezett akarata, és tiltakozása ellenére esik meg, az anya ment' marad a karmikus kötelmek súlyától: viszont százszoros erővel veszik azt magukra azok, akik a kényszert alkalmazták, mert nem csak egy szellemi Én-rész Útját tették lehetetlenné, de az anya Istentől kapott Szabad akaratát is megsértették!

S ide még hadd tegyem be a most leadott Üzenetet is, hogy mindannyiótok kezéhez elérhessen, s hogy ne az a vélemény alakuljon ki tudatotokban, miszerint e gyilkosságok vétkese, s ekként a karmikus teher egyedüli felvállalója az asszony: mert ez ekként nem fedi a valóságot! Tehát most a Szavak… - c. sorozatból emeltetem át e kötetbe a most leadott Tanítást. Íme:

„Valóban akként van, amiként gondolod! A magzatok meggyilkolása, amiként azok létbehívása is épp úgy terheli az apát, amiként az anyát, hisz ez esetben is a kettejük közös felelősségvállalására van szükség. Ha a férfiak párválasztása egy kicsit megfontoltabb volna, ha nem csak alkalmi partnert látnának abban az asszonyban, akit magukhoz ölelnek, de már a lehetséges Holnapok értelmében gondolnának arra, amire ma még csak hirtelen támadt vágyaik megélési formájában készek gondolni, s ha ezek a „szerető ölelések” valóban akként esnének, hogy a lehetséges következményekkel is számolnak, nem hogy nem volna oly szégyenletesen magas a magzatgyilkosságok száma, de a fogantatás is azzá lehetne, ami az a valóság értelmében is: Kegyelmi ajándék, amely egyként öröm a két leendő szülő, mint a közéjük érkező Én-rész, vagyis a születendő gyermek számára. Akkor az Utód valóban a két, egymást szerető Szív vágyakozásának szavát betöltő, maga is e Szeretet részévé és részesévé; nem csak idegen, s a két ember közé „befurakodni” készülő idegen lényként kopogtathatna a Földi Élet ajtaján.” (2003, dec.11. 09.¹⁵)