Tandari Éva :

Kirándulás

a

Pokolban

Ez volt a " gyermekkor " ...

"Lelenc"- ként élni át

a hosszú éveket ...

"Lelenc" - ként, kit

Ég és Föld megvetett ...

Enni a sós - könny

áztatta kenyeret,

és nem tudni soha ;

mit jelentenek az ünnepek ...

Tűrni pofont, rúgást,

s viselni anyánk szégyenét...

Alázattal rebegni hálát

vízért, - kenyérért,

-- és mindenért ...

Közben átkokat nyelni

- a puszta életért ;

a kínért, a jajért,

nyomorult létemért ...

-- Ez volt a " gyermekkor ",

s én ma is viselem átkát,

de még ma sem csókolom

alázattal senki lábát,

hanem fogam, s körmöm vájom belé,

s kínom eresztem vérébe,

hogy Ember - voltom ő is

- észre vegye végre ...

Előszó helyett ...

~ És egy " szép " napon letértem én is az Útról, és hagytam, hogy összezáruljon fölöttem a láp ...

Bár útjaim során addig sem jártam a Mennyben, talán csak néha - néha bepillanthattam, de addig majdnem normális, emberi utakon vezetett Isten. Majd mintha egy időre levette volna rólam a kezét ... Vagy csak megunva örökös elégedetlenségeimet, azt mondta volna magában :

~ Nem jó így ? Nem elég a fény ? Soknak tartod a kínt, a jajt, a sötétet ... ? Hát akkor menj, és nézd meg: milyen az a hely, ahol valóban nincs Fény, és nincs Árny, mert a mélység sötétjében már az árnyék sem látható !

... és elindultam, hogy megkezdjem hosszú, gyötrelmes, ezer akadállyal, és buktatóval tűzdelt vándorutamat, ” kirándulásomat ”

-- a Pokolban ...

Ennek a ” kirándulásnak ” a lélekbe vágó körmeit, agyamba vésődött ” stációit ” szeretném megmutatni a mai elégedetlenkedőknek. Nem tudom mennyire lehet egy ilyen ” utazásról ” tiszta, élethű képet adni, hiszen a legbelső, szívbéli, és lelki érzések, a fájdalmak, az örömök egyénenként is mások és mások . Lehet, hogy ami nékem már szinte " mélyhalál ", azt más könnyedén viseli el, de épp úgy nem lehetetlen, hogy ami nékem könnyebbséget szerez, - szerzett - s némi tiszta, gyermeki örömet adott, amellett más közömbösen ment -- megy el. Megpróbálom mégis leírni Utamat hűen, és tisztán láthatóan a Pokol felé, a Pokolban, és végezetül vissza ide, ahol ha nem is a ”Mennyország”, de az Ember - lét tudatának tiszta fénye várt ...