Tandari Éva :

Könnyek

szavak

és

gondolatok ...

Avagy : Sum, ergo kogito...

Cikkek, esszék , gondolatok...

Könnyek , szavak és gondolatok ...

" Nyomorunk már vérünkben izzik,

cseppjeivel égetve szívünk tán még ép falait ... "

Hát igen. Ez, vagy körülbelül ez az oka annak, ha az utcára kényszerült ember tollat fog, s írni kezd. Ez, s tán az még hogy úgy érzi ; El kell mondania valakinek, ki kell zokogja magából a kínt, a félelmet, a megalázottság elembertelenítő tudattalan tudatát, de abban a közegben ahol éjei s napjai telnek, csak a hozzá hasonlóknak mondhatná el azt, amit azok - saját bőrükön tapasztalva - már úgy is tudnak. Írásaik tán nem mindig " remekművek ", néha sem a rím, sem a szótagszám, de még a fogalmazás vagy a helyesírás sem tö-kéletes, mégis Teljes a maga nemében, mert egész megtört Szívüket rejti . Azt a Szívet, melynek érzését sem sorstársaik, sem a " fent " élők társadalma nem képes már vagy még meglátni. Pedig a Szívek vannak: Vannak és fájnak, és reszketnek a félelemtől, hisz új Tél közeledik a maga összes borzalmával. Az elfagyott kezekkel-lábakkal, a kenyértelenséggel s az Irgalom-adta forintok semmivel egyenlő Reménységével. Azokra a forintokra gondolok, amiket ma már egyre többen közülük - a koldulást még megalázóbbnak tartva - e kis írásművekért vélnek cserébe megkaphatni Ember-társaik kezéből . Én, - bár akkor, hajléktalan éveimben még nem foglalkoztam írással, amint mással sem mint a Túlélés halvány esélyének, vagy inkább néha már semmivé, köddé váló árnyának megragadásával - a magam bőrén, és a mellettem élők szenvedésén éreztem s láttam mindezt. Mint például egy "Költő Sanyi" névre hallgató társunkén, akit inkább csak mi hívtunk így.

~ Hogy mi volt a valódi neve ? Ki tudja ...

Akkor sem tudtuk, ahogy másét sem, de nem is volt fontos tudnunk. Talán csak azok emlékeznek még Rá, akik akkoriban - a néhány forintnyi adomány árán - kezükbe vehették verseit.

De már csak így, múlt időben szólhatok Róla. Ő is, - mint oly sokan mások - megfagyott néhány esztendeje egy téli hajnalon ellökötten, árván s névtelenül ...

Előtte még alkoholba ölte napjait, de nem csak azt :

- Hitét, Reményét, s a Holnapokba s tán az Emberiességbe vetett, maradék Bizalmát is . Végül aztán így ; már eltompult elmével lépte át az Idő s a Tér végső korlátait, megfosztva önmagát - és minket is - azoktól a soroktól, melyek már bezárult tudata mélyén véle szálltak el a Semmi - vagy tán a Minden - irgalmas, mert minden szenvedést, kínt és minden megölt, semmibe vett és semmibe taszított Hitet magához ölelő, végső szorításába.

De Sanyi csak egy volt a sok közül. Egy, ám a többiek még közöttünk, mellettünk élik ugyan azt a Sorsot, melyet Ő félbehagyott. Itt élnek ...