Tandari Éva

Más

az

Élet…

II. kötet

Más az élet: mondtuk az első kötetben, s meg is mutattuk, milyen. Pontosabban, hogy milyen lehetett volna az Emberszellemek által eddig megtett út, miként alakulhattak volna az egyes Állomások, vagyis, hogy milyen egységes Történelemmé lehetett volna az Utak összessége, ha igazán akként akarjuk őket nevezni: ÉLET.

De mindeddig még csak e kérdés fizikai oldalát bontottuk ki, s azt is csak érintőlegesen, épp csak azzal a céllal, hogy nyilvánvalóvá tegyük állításunk igazát, s hogy megmutassuk, mennyire sok függ azon: hogyan s miként dönt az Ember egyes kérdésekben. Mennyire mássá lehet egy-egy Út, akár a magatok egyéni Útjáról, akár az Emberiség teljességének Útjáról van szó. Mindenkor más, - és mássá lehetett volna, s egy bizonyos fokig még most is mássá lehet az Út.

Hogy hogyan, s miként alakult volna a Történelem, láthattátok, amiként láthatjátok azt is: végül is, miként alakult. De bármely Lehetséges Utat választotta volna is az Ember, egy valami mindahány Lehetséges Út történései közé már eleve be lett írva Istennek Kegyelméből, s ez az ÚR eljövetele, A Megváltás, mert ha az Ember a maga teljességében is bizonytalan, esetleges és megbízhatatlan késztetései uralása terén, vagyis semmiképp nem kiszámítható a Holnapi cselekedete, s ekként nem kiszámítható teljes pontossággal és százszázalékos, csalhatatlan biztonsággal még ma sem az Útmegválasztása sem (hisz még ma is tehetitek könnyebbé, de nehezebbé is a közeli s a távoli Holnapokat egyaránt) egy valami mindig, minden körülmények közt biztos és kiszámítható és tudható volt, s az is marad mindörökkön, s ez az Istennek Véghetetlen Szeretete. Ekként viszont elmondhatjuk azt is, hogy az Emberiség bármely lehetséges Történelmében egyetlen biztos, és állandó pont van: és ez maga az Isten.

Itt, e pontnál kissé elébe lépünk annak, amit egy párhuzamosan készülő kötetben írunk. Pontosabban, áttérünk egy pár szó erejéig az ott elmondandó kérdéshez, hogy könnyebben értsétek mindannyian, amit e kötetben elmondani, majd megmutatni is szándékomban áll. Annál is inkább kell, hogy ekként tegyek, mert az első kötetben kibontott és megmutatott kérdésnek van egy másik, egy számotokra, általatok nem látható oldala is. Az az oldala, amely már valósággal is az Élethez tartozik, s amelyet megvizsgálva magatok is látni fogjátok, mennyire igaz: Más az Élet…

Mert bizony, más. És nem csak hogy más, de lényegesen több is, nem csak az, és nem csak annyi, amit, és amennyit ti a ti síkotokon már megfigyelni, és érzékelni képesek lehetek, annál is inkább, mert ti még csak a három dimenziót használjátok: a negyediket épp csak kezditek felfedezni, s még azt is csak mint fizikai síkon létező elemet. Sőt: ha már ténylegesen is Szellemi szempontok alapján vizsgáljuk a kérdést, csak a két mélység-elemet, a Teret és az Időt ismeritek, míg a Fény, és a magasabb rendű Szellemi Erő csak mint érzékelt, de nem használt, be nem töltött dimenziót ismerhetitek. S ez még akkor is így van, ha a ti szinteteken érzékelhető Fény meghatározója életeteknek, s a Szellemi Erő is egy bizonyos fokig, bár ez utóbbi még csak mint Tudati energia.

Más, és több az Élet, mint amiről bárha csak fogalmatok is lehetne, hisz az adott körülmények végett épp csak a magatok Globális és Kozmikus terében mozoghattok: ám a Tér-Idő síkon még nem tanultatok, s éppen a szférikus szint végett, annak alacsony rezgésszintje végett nem is tanulhattatok volna meg közlekedni. Igaz, ezzel szemben már most képessé lehettek egy bizonyos fokig a Fényben is közlekedni, még ha nem is mindannyian, nem is mindenkor, tehát nem bizonyos körülményektől független formában, de ez a Térben való közlekedéssel is ekként van: még a magatok szűk közegében sem utazhattok egyik pontról a másikra bizonyos eszközök használata nélkül, anélkül pedig kiváltképp nem, hogy a Térben való helyváltoztatás független történéssé lehetne számotokra az Időtől. És mégis képesek lehettek már most minderre! Ha a meditációs szintre emelkedtek, vagy igen elmélyülten imádkoztok, mindjárt két, egymással összefüggően, vagy akár egymástól függetlenül bekövetkező jelenséget is észlelhettek, olyas jelenségeket, amelyeket eddig csak mint elméleti ismeretet tudtatok, s fogadtatok el. Ezek egyike, az, hogy ti magatok kerültök egyik pillanatról a másikra egy számotokra, pontosabban Tudatotok számára ismeretlen közegbe (s nem véletlen hangsúlyozom ki, hogy a Tudat számára ismeretlen az a közeg, amelybe átemelkedhettek, hisz a Szellemi Én-rész számára nem az!). Nem minden esetben arra a bizonyos Utazásra gondolok, bár arra is. Mégis inkább arra, hogy a felemelkedő, s a számára ismerős közegbe emelkedő Én-részt a Tudat is követi, ha nem is teljességgel, de egy bizonyos magasságig, s az ott érzékelt képeket a Tudat az általa megszokott módon fogja érzékelni még akkor is, ha maga a kép... – nem kép, de Fény-jelenségek sorozata!