" Van , kinek a Szeretet rab-lánca kell

hogy Szabad lehessen ...

Van , ki Szabad kell legyen ahhoz ,

hogy Szeretni tudjon ... "

X. kötet.

Hajnal volt ... egy " Új Világ " Hajnala .

Tombolt, süvített a Szél s fázósan,

dermedt szívekkel telt minden éjszaka.

Félve rebbent álmában a vad, s riadtan,

feszülten figyelt a rét ezer és ezer és millió

védtelen, apró állata, várva és félve és remegve ;

~ míly Halált lehel ma létére

a Teremtés " koronája " ...

- Zúgó gépek röppentek fel könnyedén.

Süvítve szálltak erdők, rétek felett,

s az Ember : a büszke ... a " nagy " :

csillogó szárnyakon ölni érkezett ... !

Ölni és irtani minden mozdulót :

mi Föld ölén lakoz, s mi égben száll ,

nem nézve; hány Lét fölé hull újra

Teremtő kezéből a kiosztott pusztulás .

Hajnal volt ... egy " Új Világ" Hajnala,

de a kép a régi : semmi sem változott,

s kinek az Alkotó Akarat adatott egykor :

mérget szórva sikoltva csobbanó Folyókba,

s gyilkos bomba-záport új Élettel áldott Földre :

~ már minden Holnapot eltékozolt ...

Ellökött magától s a Fiaktól minden esélyt ,

mit az Irgalom mégegyszer felé nyújtott,

hogy ne hagyjon a Holnapra semmit :

se Hitet, se Reményt, se értő, s alkotó

Istentől kapott Öntudatot ...

Egy perc alatt tette semmivé a Földet,

- És Isten fáradt-könnyesen,

de már szó nélkül nézi :

a végképp meggyilkolt Föld

a Semmi végső peremén

élettelen testtel mint forog ...