" Van , kinek a Szeretet rab-lánca kell

hogy Szabad lehessen ...

Van , ki Szabad kell legyen ahhoz ,

hogy Szeretni tudjon ... "

XI. kötet.

… S én azóta is egykor-volt,

tiszta énetek keresem:

Az őszinte gyermekeket

kiket egykor elvesztetem,

s keresném újra szüntelen

ha nem léptetek volna túl

minden Álmon s Ígéreten

Keresném újra ha élne még

bárha csak árnya is bennetek

az egykor-volt Tiszta Fénynek…

- De már szívetek-lelketek dobtátok

a mélység hazug szóval csábító,

ám mit sem adó vad lidércének

Keresném újra ha útjaink

bárha percre is egyfelé futnának…

De már csak húnyt szemmel,

s vakká-lett, eldurvult lélekkel

ékes napsugárnak…

Homályos látszat-célok felé futtok

életben tartva egymásban a céltalanság

vak félelmet szülő, de könnyen elérhető

bár csak a semmibe vezető jogának hitét,

nem látva, s nem hallva meg az óvó szóban

senki felétek nyújtott, ma még élő szeretetét.

Egymástól is reszketve, mindenkitől félve

így fut homályba hullt nappalokon bennetek

az Értelem egykor szépreményű fénye,

hogy már rég csak a semmit kergetve

ön-poklotok rút sarába rohanjatok balgán

hová már nem ér el többé szavak és álmok

élő Mindenséget-adó, de csak megtisztult

Akarattal elérhető, harcokat kínáló Fénye