" Van , kinek a Szeretet rab-lánca kell

hogy Szabad lehessen ...

Van , ki Szabad kell legyen ahhoz ,

hogy Szeretni tudjon ... "

VIII. kötet.

álmomban hozzám :

- Senki sem vagy ,

mert semmit sem tudsz Igazán ... !

Eltűnődtem e szavak

fájó - valós voltán :

Sem szeretni , sem gyűlölni

~ én tényleg nem tudok talán !

Szeretni nem tudok ,

mert éget a fájdalom ,

és gyűlölnöm sem lehet ,

hisz izzik bennem a szánalom ...

Senki sem vagyok így !

Sem Angyal , sem ördög ,

s az Ember-léthez túl sok

- vagy túl kevés e börtön !

Mert rab vagyok létemben ,

- bár szabad , mint a madár ...

Madár , kit már fészek

vagy hű pár sosem vár ...

Magam szállok át

a Lét zavaros egén ,

s a tömegben tán nem is látszik :

- Mennyire semmi vagyok én ...

Nálam este van hajnal ,

mert felborult vélem a Lét .

- Csillagok jelzik az égen

minden újabb Nap kezdetét .

Akkor ébredek tudatra ,

mikor más pihenni tér ,

és akkor vágyom dalra ,

- mikor más már csak álmot kér ...

Megfordult vélem a Lét ,

s én mégis látom kínját !

- Érzem a nappal keservét ,

és érzem őrült-vad rohamát ...

Bár csitultabbak tán

e kínok ... E zajok ,

mégsincs soha CSEND !

- s én már nyugalmat akarok !

De az alvók álma beszáll

agyam nyitott ablakán ,

s a köröttem lévő csendben

minden sikoly külön élve

élesen szíven talál .

Így a zajos éjek csendje

méginkább újra s újra fáj ,

s nyugalmat tán sosem lel

e zajba-ölt , meggyötört ,

magányos szív-madár ...