Szavak
a Csendben
„Az
Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket;
az
Úrnak bizonyságtétele biztos, bölccsé teszi az együgyűt.”
(Zsolt. 19.8)
X. kötet
—
Munkatársamnak egy telefonbeszélgetés után felbukkant gondolatára hadd
válaszoljak, kedves gyermekeim. Hogy a beszélgetés lényege mi volt, a válaszból
magatok is kikövetkeztethetitek, ekként azt nem íratom le külön, csak a magam
válaszát, hogy mindannyiótok számára értetté tehessek egy-két dolgot:
Nem az egyes „szellemi szubsztanciák” feladata, hogy az
általatok tisztátalanná tett gondolat-energia elemeket megtisztítsák. Ekként
tehát a gondolatenergiáitok révén megfogalmazott vírusokat sem a szellemi erők:
ti magatok kell megfordítsátok, és a Valóság rezgés-irányának megfelelő
energia-áramlattá tegyétek. Vagyis: nem eltávolítanotok kell a testeiteket
megbetegítő vírulens elemeket, hanem megtisztítva: a magatok „szolgálatára”
kell fognotok őket, élve a Legfelsőbb szintű Szeretet által részetekül
juttatott Erővel, hogy ezen keresztül is
bizonyítsátok (úgy önmagatok, mint testvéreitek előtt) milyen fokon váltatok
képessé élni az Erővel. Kell, hogy aki már valóban képes erre, az éljen is az
Istentől kapott Kegyelmi ajándékkal, hogy bizonyságot tegyen róla: mekkora
mérhetetlen Ereje van a Tiszta Szeretetnek, amely nélkül képtelenek volnátok a
legcsekélyebb Lét-megnyilvánulásra is: de amellyel Hegyeket mozdíthattok meg,
amiként azt a Mester is mondotta.
Hogy mikor, s milyen mértékben lehettek képesek használni
az Erőt, az persze nem csak, sőt: első sorban nem a ti egyéni, pillanatnyi
akaratotoktól függ! Függ attól is, ezen felül és ezen túl függ attól az Erőtől
is, amellyel már bírtok, de függ attól is: milyen egyéni vagy csoportos
vállalás, vagy épp egyéni vagy csoportkarma okozza a járványt, vagy a nem
járványos jellegű megbetegedést. Sok, és manapság egyre több azon betegségek
száma, amelyeket az egyes korábbi történések karmájának feloldhatásáért kell
viselnetek; s akkor ezeket nem csak hogy nincs mert nem lehet mindenkor módotok
oldani, de jogotok sincs, mert az egyes karmikus oldásokat tennétek általa
lehetetlenné akár a magatok, akár valamely testvéretek számára. Azok, akik
válogatás nélkül, csoportosan gyógyítanak embereket, már csak ezért is több,
mint gyanúsak kell/kellene legyenek számotokra!
S most itt hivatkozhatnátok arra: hisz hát a Mester is, ha
kiáramoltatta a Benne lévő Erőt, százasával gyógyította a betegeket, s
óhatatlan, hogy ezek közt olyanok legyenek, akik karmikus okokból vették fel a
betegséget... – mert bizony, hivatkoznak is erre, s nem is csak a gyógyulásra
várók, de még maguk a „gyógyítók” is. Csak azt felejtik el, hogy a Mester, ha
kiáramoltatván a Benne lévő Erőt: egyedül méltó és képes volt arra, hogy akár a
karmikus kötést is oldja! Ha elolvastátok az És mondá a Mester… - c. munkánkat,
arra is rájöhettetek, hogy komolyabb, s igen erős karmikus kötés végett felvett
betegséget a Mester sem gyógyított! Erőt adott; viselhetni azt, esetleg
megkönnyítette, megemelte a szenvedőre nehezedő terhet is, de amennyit elvett
azok szenvedéseiből… - azt Ő maga viselte el a Keresztet cipelvén, s a
Kereszten!!
S vajon hány van ezen „gyógyítók közt, aki erre képes
volna? Egy sincs, nem is volt, és nem is lesz soha örökkön, hisz nem csak az
Istengyermeki ERŐ: a magasabb fokú auralátás sem adatott meg közülük egyiknek
sem, akik ma a Föld színén járják útjukat s akinek megadatott (mint például Pió
testvérünknek), annak eszébe sem jutott volna, hogy az Isteni rendelésbe, vagy egyes karmikus dolgokba ártsa magát!
Átvett ugyan testvérei szenvedéséből, de soha sem akként, hogy ezzel megkösse,
meggátolja azok szellemi Én-részét a saját egyéni vállalásuk betöltésében, s
ekként a karma oldása révén történő előrébb, s feljebb emelkedésben!
S hogy ki, milyen Erővel, vagy éppen kinek a Hatalma révén
gyógyítja az egyes betegségeket? Mert ez is igen komoly kérdés: de már álltok
azon az ébredtségi fokon, hogy képessé lehettek ezt az egyes külső jelekből,
vagy akár önnön benső érzéseitekből is megállapítani.
Amikor a mostanihoz hasonlatos, az esetek többségében
enyhébb lefolyású járvány üti fel a fejét, néktek magatoknak is kell élnetek az
Erővel, azon a fokon, amilyen fokon erre már képesek vagytok. Ezt persze
többnyire magatok is tudjátok: a baj talán csak az, hogy mindenkor könnyebb
csak várni, hogy a Kegyelem Istene mindent bevégezzen: még azt is, aminek bevégzésére már meg van bennetek magatokban
is az Erő, mert megadatott néktek az Ég kegyelme által.
2003.
dec. 23.
************************************************
Most
néhány nemrégiben feltett, vagy épp munkatársam gondolatai közt megfogalmazott
kérdésre kívánok válaszolni.
Elsőként
Ilike kérdésére, aki azt panaszolja: úgy érzi, néha túlon-túl is harcias a
gyermekeivel. Kérdezi: mit tegyen?
— Minthogy kérdésed sokak számára lehet
fontos, hisz „harciasságod” nem is annyira a fizikai, mint inkább a szellemi
értelmezés szerint való, felelek rá, ha egyéni, személyre szabott tanácsot,
vagy pláne útmutatást nem adhatok is kezedbe, mert azt még nékem sincs jogom
megmondani, vagy meghatározni: mit tegyél, vagy mit ne tegyél.
Türelmetlenséged oka az, hogy már mindinkább azt szeretnéd
látni: gyermekeid is nyitnak a Fent Világa, és Isten felé. Ez, lévén hogy
gyermekeid maguk is családos, tehát felnőtt emberek, nem könnyű, s már nem is a
te feladatod. Vagyis: nem csak a te feladatod. Mert azért egy bizonyos fokig a
tiéd is, s nem csak gyermekeiddel, de mindenkivel szemben, aki melléd kerül.
Először is életeddel „beszélj” nékik a magad hitéről és meggyőződéséről,
másodszor viszont már ténylegesen is kimondott szavakkal, a Bölcsesség erejére
támaszkodva, hogy mindenkor azt, és annyit tudj átadni a kérdezőnek, amire, és
amennyire az már igazán nyitottá vált. Kezdetben mindenkor csak keveset, hogy a
magas szintű Bölcsességelemek és Felismerések el ne rémítsék azt, aki szavaidat
hallgatja, s még azt a keveset is úgy, akként mondd el, hogy minden te szavad
visszatükröződjék a te mindennapi cselekedeteidben. Túl gyorsan persze nem
haladhatsz ekként, sőt: lehet, hogy te magad nem is fogsz tapasztalhatni
semminő változást, ha azok nem az illető szavaiban, viselkedésében, „csak”
lelkében és szellemi Én-részében adják a változást. Ekkor se rémülj meg, s ne
mondj le arról, hogy példáddal továbbra is vezesd a melletted lévőt: ha
szavaidat esetleg a későbbiekben nem kéri is. A te cselekedeteid minden szónál
hívebben és érzékletesebben szólnak, s még akkor is megmaradnak azok emlékezetében,
ha te már majd végére érsz földi Utadnak. Sőt: akkor élnek majd csak igazán, s
akkor már hatni is fognak, mert amely Bölcsesség-elemet mint gyakorlattá tett
Igazságot életedben megtanítottál nékik, lassanként maguk is gyakorolni kezdik:
s akkor már Tudatukban is kinyílik mindaz az Igazság, amelyeket ma elmondtál
nékik, s már ők lesznek azok, akik a további Bölcsesség-elemek után is képessé
lesznek kinyújtani az ő kezeiket. Ne aggódj tehát értük, merd őket rábízni a
Kegyelem Istenére, s akkor „harciasságod”: vagyis mindenáron való segíteni, és
okítani akarásod is elillan, hogy békességes szívvel élhesd életed további
szakaszát.
***********************************************
