XII. kötet
„Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén,
hanem Istennek erején
nyugodjék.”
(1 Kor. 2.5)
Ismét itt vagyok az ÚR nevében,
gyermekeim!
Amiként
folyamatban lévő munkánk új kötetének elején ígértem, jelen kötetünket azzal
kezdem, hogy röviden elmondom, mi volt az, ami munkánkat veszélyeztette. E kis
ismertetést (amely miként mondtam: nem magyarázkodás kíván lenni, hisz annak,
ami tiszta, nem kell bizonyítsa, hogy tiszta) két,
általam leközvetített Üzenettel kezdem, mégpedig megfordított sorrendben.
Ezeket követően azt is közzé tétetem, amit mint személyes Üzenetet:
munkatársamnak abban a bizonyos „titokdánkban” adtam
át, hogy erőt öntsek háborgó, vagy inkább csak döbbent, és fájó Tudatába -
szívébe. Hisz ténylegesen is akként történt, amiként Mi vártuk, s arról az
oldalról érte az első támadás, amerről nem várta, s nem is várhatta volna. Az
alábbi közlések természetesen csak részletek egy-egy teljes Üzenetből, de mert
nem szándékunk ezzel megtölteni e könyvet, ez érthető.
Aztán tovább megyünk, mert az Idő és a
történések nem állnak meg, s bár a történés sok, az Idő, miként már azt oly gyakran
mondtam: kevésnél is kevesebb…
A történet ismertetését egy Bibliai idézettel
kezdem:
„Aki elcsábítja az igazakat gonosz útra,
vermébe maga esik bele;
a
tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót.”
(Péld. 28.10)
S itt
most én is azt mondom, amit a Mester mondott mindenkor: akinek füle van
hallásra, halljon, és akinek szeme a látásra, lássa meg az Igazságot.
*
S most
a korábban, s a történések után íratott Üzenetek…
„Most én is azt mondom néked, amit
Péter oly sokszor mondott: nincs okod rá, hogy ne bízz magadban, s ameddig Mi bízunk
benned, talán jogod sincs, hisz az olyként hat, mintha felül akarnád bírálni a
Mi ítéletünket. Arra a gondolatodra, amely szerint azért nem mersz közvetlen szólani
Vélem, mert félsz: netán az ellentét hálójába esel, mint előtted már oly sokan,
csak azt felelhetem: megismerhettél, s még korábban, mint hogy Péterrel
felvettétek volna a kapcsolatot! Gyakran jelentkeztem, s még jelentkezem is
előtted; ha újabban, s ezt követően már nem is akként, amiként azt te várod,
vagy kéred, s amiként azt a korábbi években megszoktad. Néked már nincs
szükséged arra, hogy emberi formát öltve lépjek eléd, amiként a képeken
ábrázolnak: ismered a Szellemi Fényt, be tudod határolni annak erejét, és
rezgése irányát, amiként tisztában vagy azzal is: miként meríthetsz és töltődhetsz
ama Fénnyel és Erővel, ha úgy érzed: tudatodat a viselhetőség határán túl megterhelik
egyes események.”…
„Gyermekem: tudom, hogy az a munka,
amelyet most Péterrel végeztek, nem egészen kedvedre való, mert nem érzed kellőképpen
irodalminak: most azonban nem is kell, hogy irodalmi legyen, amit le kell írj: ezt azonban Péter már kifejtette előtted. Én csak azt akarom még hozzá fűzni: fogadd épp oly buzgó
szorgalommal a leérkező Tanításokat, amiként a korábbiakat is (vagy még buzgóbb
odafigyeléssel, hisz most Földanya érdekében is kell dolgozz, nem csak Ember-testvéreid-ért!), és ne aggodalmaskodj, ha úgy véled:
amit mondani akarunk, nem követ egy általad elképzelt logikai rendszert: hidd
el, minden szó, minden gondolat a helyére kerül idején, hogy valóban hasznára
lehessen mindazoknak, akikhez el kell hogy jusson! Nem néked: nékik kell
ugyanis megérteniük azokat, amiket leíratunk, hisz te már ezen alap-szintű
Felismeréseknek birtokában vagy: legalább is ami a
valós ÉN-edet illeti, mert bizony, Ember-éned, és
Emberi tudatod olykor még a legelemibb ismereteket is igyekszik elvetni
magától, megkérdőjelezve azok valós, vagy fontos voltát. Amit te lényegtelennek,
elcsépeltnek tartasz, s amiről úgy érzed: szükségtelen leírnod, mert az emberek
anélkül is tudják, vagy ami a másik véglet; amiről úgy
érzed: nem fogják megérteni, és mint Igazságelemet, elfogadni: még és már
nagyon is szükséges, hisz az Ember-szellemek más és más Ébredtségi
szintekről kerülnek egymás mellé. Ami az egyiknek már kevés, az a másik Ébredéséhez
elengedhetetlenül szükséges, s amit még nehéznek vélsz Testvéreid számára; az
lesz az, ami másokat tovább emelhet, és segíthet a maguk Útján. Tehát ne
méricskélj, és ne akarj kihagyni semmit azon Tanítások közül, amelyeket kezedbe
adunk: csak dolgozz, olyan szorgalmas buzgalommal és kitartással, amiként azt
eddig is tetted. Tudom: igen vágyódnál Haza, de ma még feladatod van a Föld
színén: viselned kell még egy ideig a Föld számodra oly idegen-szerű körülményeit.
Mi mindenkor melletted vagyunk; de Péter már
erről is szólott néked. Én csak megtámogathatom az Ő szavait, s biz-tosíthatlak Szeretetünkről, amelyet még akkor is
érezned kell, ha a körülményeid nem akként alakulnak, amiként azt várnád. Tudnod kell: a kisebb viharokat nem
háríthatjuk el fejed fölül, hisz azok lényegében hozzá tartoznak az
Ember-léthez. Ma még legalább is: de mindenkor segítettünk, hogy az elébed kerülő
akadályok mielőbb elháruljanak, s te igazán nyugodt körülmények közt
folytathasd a reád bízott munkát. Ezt is megtapasztalhattad nem egy, és
nem is két esetben, de szám-talanszor. Hát bízz,
szeress és dolgozz: ahogyan eddig is tetted (ha a bizalom néha ingatag volt is
benned, miként a folyók kicsiny csónaka, ami mindenkor
az önbizalom hiányára mutatott, s mutat rá!). Töltekezz a feléd áramló
Szeretettel: azzal, amellyel mi Szeretünk, s amellyel Utadat kísérjük Ideátról.
Töltekezz véle, hogy kiáraszthasd azt mindazok felé,
akik körötted vannak: munkáid, szavaid és egész Életed által. Ne elégedetlenkedj
a reád bízott feladattal, s ne akarj minden áron fizikai formában
tevékenykedni, amiként azt mások teszik! A Feladat ama része reájuk lett bízva,
s azt nékik kell bevégezzék: te pedig a reád bízott
Feladatot kell végezd, ahogyan eddig tetted.
