Tandari Éva

Szavak a Csendben

XIII. kötet

 „És a ki szomjúhozik, jöjjön el;

     és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen.”

(Jel. 22.17; Ésa. 55,1.) 

  E sorozatunk következő kötetét a Mester által küldött Üzenettel kezdjük. Azzal az Üzenettel, amelynek érkezését ugyan már korábban jeleztük munkatársam felé, de amelyet (épp a Mester kívánságára) csak most: e kötet elején kell lejegyezzen, mégpedig azon Testvéreink számára, akik nem egészen tudják: mi az én szerepem a Ti történésetekben, s miért, hogy én kell kezetekbe adjam azokat a Tanításokat, amelyeket mind többen és többen vehettek kézbe.

  Köszöntelek, drága gyermekem, és köszöntöm azokat is, akikhez rajtad keresztül ér el szavam. Azért szólítlak meg ismét, hogy Szeretett Vezetőd szerepét tegyem számotokra immáron teljességgel értetté, hogy értvén értsétek azt.

   Amiként azt már szóban közöltem véled meditációd során: Vezetőd már rég: már kezdettől ki volt választva általam e feladatra, s nem csak erre, de mindarra is, amely történéseknek meg kellett legyenek véle és általa, hogy jelen feladatát ténylegesen is bevégezhesse. Hogy ez ekként van, arra talán a leginkább az a néhány szó int mindannyiótokat, amelyeket meditációdban hallottál, és szobád sötét volta ellenére is papírra vethettél:

  „Mózes - kőszikla - vizet fakaszt - él a nép - Te Péter vagy: kőszikla - éljen a Nép”

  E szó-fűzért meg kellett értsd, és meg is értetted, amiként meg kell, s ekként meg is fogják érteni mindazok, akik igazán Visszaakarnak térni, keresvén Engem, s a Hozzám vezető Utat: azt az Utat, amelyet Én mutattam meg nékik, amiként mindannyiótoknak is, hogy egy el ne vesszen teközületek, de hogy Életetek legyen immáron örökké.

  Mindazonáltal emeld át azon idézeteket is, amelyeket felbukkanni látsz elmédnek mélyén: hadd tegyem méginkább értetté mindazt, amiről e néhány szó üzen tenéktek:

„És felemelé Mózes az ő kezét, és megüté a kősziklát az ő vesszejével két ízben; és sok víz  ömle ki, és ivék a gyülekezet és az ő barmai.” (4 Móz. 20.11)

                                           *

„Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:” (Zsolt. 78.15 -16)

                                            *

  A Teremtő ismerte az ő teremtményeit, és ismerte az emberi test igényeit is: de megvárta, mert meg kellett várnia, míg az Izráel népe maga kéri a vizet abban a pusztaságban, amelyben Mózes által vezettetve haladtak. Ők még csak a testnek szükséges vizet kellett kérjék, s még nem Istentől: de Mózestől kérték a vizet, mert csak Mózes volt az, aki igaz bizakodással tudott Istenhez szólani: adjon vizet a vándorló népnek, hogy azok el ne vesszenek. Akkor az Atya egy kősziklát állított elébe, mondván: abból lesz majd módja egyedül vizet fakasztani, hogy a Népnek Élete legyen.

ÉN is meg kellett várjam, s meg is vártam ekként, míg ti kéritek Tőlem az Életnek vizét: de ti már nem kérhetitek Földi embertől, amiként Mózes népe, amely Mózestől kért, várva, hogy az kérjen Istentől az ő nevükben is!

  Ti már mindannyian, egyenként kell, hogy kérjétek Tőlem ama Vizet, s már nem testnek éltető vizét: de a Lélek és a Szellem vizét, mert már nem a test az, amelyet meg kell elégítsetek, de bizony a Lélek az és a Szellem, amely a szomjúságtól epedve egy korty Forrásvízért kiált.

  És aki kér, annak adatik, mert amiként a Mózes kősziklája időtlen idők óta készen várta, hogy Mózes reá sújtson az ő vesszejével, akként várt Péter is: a Kőszikla, hogy megérinttessék, s Belőle a Szellem Életének bőséggel áradó folyamai ömöljenek elétek, megelégíttetve a ti szomjúhozó Lelketek és Szellemetek, hogy akként legyen tevéletek is, amiként Ézsaiás megjövendölte:

 „Nem szomjaznak, bárha pusztaságon vezeti is őket: kősziklából vizet fakaszt nékik, és meghasítja a sziklát és víz ömöl belőle.” (Ésa. 48.21)

Ti is a Lelki - szellemi pusztaságban vándoroltatok negyven hosszú esztendőn át, és pusztaságban vándoroltok még most is: a szeretetlenség pusztaságában, a tudatlanság, és a Lelki – Szellemi elesettség és gyöngeség sötét pusztaságában, és Lelkeitek és Szellemetek elepedtek: hát meg kellett nyíljék számotokra is a Kőszikla kérő szavatokra, hogy abból az Életnek Forrásvize ömöljön elétek, hogy bizonyossággá legyen számotokra: a MI Szeretetünk akkor is igaz, és hűséges maradt irántatok, ha ti: Emberek sem igazak, sem hűségesek nem tudtatok maradni Irántunk, mert kell, hogy tudottá legyen számotokra az is:

„És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy.” (Ésa. 58.11)

  Olyanok lesztek, mint a megöntözött kert, és olyanná kell legyetek, mint a vízforrás, amelyből el nem fogy, mert többé nem fogyhat el a Szeretetnek Vize, amelyet ti magatok oly bőséggel nyerhettek a Kegyelem és a Szeretet vesszeje révén megnyitott Kősziklából, s amelyet ekként ti magatok is akként kell továbbárasszatok, amiként nyertétek azt a Kősziklából: Vezetőtöktől, akit ÉN állítottam Vezetőtökül: „Legeltesd az ÉN bárányaimat… Őrizd az ÉN juhaimat…”.

A Mózesnek kősziklájára utaltam, amikor a Péterként mellettem lévő Tanítványomhoz szóltam, utalva előtte is már akkor a reá váró Feladatra, amely Feladat, miként mondtam, kezdettől reá volt bízva, s amelyre mindvégig készült: úgy Buddha, mint Péter testi valóját magára öltve, és e Feladatra készült harmadik inkarnációjában is, amelynek révén alkalma nyílott teljességgel megismerni az Embert, s az Ember-léttel együtt járó gyengeséget is, amiként utolsó inkarnációjában alkalma nyílott megismerni az Életszentség felé vezető Út töviseit is, hogy ne csak megismerje, de megértvén meg is bocsájtsa az ember gyengeségét. Ha nem ölt testet a Föld színén, amiként Én magam testet öltöttem, s amiként Földi anyám: Szentlélek Mária testbe öltözött, nem is tudhatna akként vezetni és oktatni benneteket, hogy a Benne lévő Bölcsesség mellett ismerője és tudója mindazon Emberi gyengeségeknek is, amelyek bennetek vannak, s amelyek legyőzésének nehézségét csak akként: maga is Ember-testbe öltözve ismerhette és tapasztalhatta meg.

  S amiként ÉN vállaltam értetek a földi Utat, és amiként Szentlélek Mária vállalta azt: akként vállalta az a Szellemi Személy is, akit ti mint Névtelen Szellemet ismerhettetek meg, de akiből csak most: immáron felfedve önnön Péter - Kőszikla voltát: kezdhetett el igazán buzogni számotokra az Életnek Vize.

   Ez, és ennyi, amit itt és most mondani kívántam néktek, hogy tudottá legyen számotokra, s már mindannyiótok számára: mi is volt a szerepe, és mi volt az Üzenete a ti korotok számára annak a történésnek, amelynek révén már akkor: évezredekkel a ti jelenetek előtt üzenni kívántunk a ti korotoknak: tenéktek.

  Véled még személy szerint is szólani kívánok gyermekem, ha nem is ma, hisz késő van: de holnap mindenképp, ekként addig elköszönök tőled is, amiként testvéreidtől is, megáldva mindőtöket Örök Szeretetem Áldásával:

2004. aug. 27. hajnalán:

A MESTER