Tandari Éva

Szavak a Csendben

XV. kötet

“Nem lehet a boldogságot ajándékba kapni,

egyetlen titka mindig csak adni.

Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,

és sok-sok önzetlen tiszta szeretetet.”

(Goethe)

E kötetet, lévén hogy az Ünnepek előtt kezdünk hozzá megírásához, most a szokott, s az általatok mindenkor olyannyira várt Karácsonyi Üzenetekkel kezdjük el. Elsőként a Mestertől érkezett, majd az általam leközvetített Üzenetet tétetem e kötetbe munkatársunkkal, majd az Áldott Anya is szól még hozzátok: ha Ő már valamivel későbben is. Mindazonáltal a három Üzenetet egymás után adjuk kezetekbe, s csak aztán olvashatjátok a kötetbe szánt Tanítások és Válaszok további oldalait. Elsőként tehát a Mester Üzenetét hadd adjuk át:

~~ Szeretettel köszöntelek benneteket, drága gyermekeim!

Ismét Karácsony közeleg, s mert hogy igen sokan várjátok, éspedig igaz, gyermeki szívvel várjátok, ez évben is szólok Hozzátok. Nem akként, amiként gondolnátok, nem feddéssel, bár az is méltányos volna: s ezt magatok is belátjátok, tudom. Feddhetnék sokakat, hisz a törtetés, a vadság ma sem kisebb a Föld színén, mint volt tavaly, és feddést küldhetnék azért is, mert a Lélek-lények védelme ma sem jobb: sőt…

De teköztetek már igen szép fejlődést is látok sokakban, s ez örömmel tölt el: és végettetek örülök ennek, mert hisz kicsinyek vagytok még mind, akik csak nehezen és botladozva teszitek meg, de már legalább bátorságos hittel, és Belém vetett Bizakodással a te kicsinyke lépteiteket. Ekként is, hogy már bízvást leírathatom munkatársunkkal: Gyermekeim. Mert azok vagytok, amiként azok is voltatok: de mind ez idáig csak Bennem voltatok azok: önmagatok számára még nem, ha akként véltétek is! Önmagatokban még csak a magatokéi, és a világéi voltatok: mára azonban mind többekben kel Valós Életre a SZÓ: KRISZTUS Gyermekévé lettem.

Életre kel, valósággá lesz, mert valóssá lesz fohászotok szava is: “Legyen meg a TE AKARATOD”. Valósággá lesz, s ez annyit jelent: mozdul, és cselekedetté érik. S e Szó csak akkor érhet igazán azzá, amivé érnie kell, ha a Bennetek lévő, ÉLŐ SZERETET Napfénye képes azt megérlelni.

Sok van, amit már megérthettek, és még több, amit megértenetek nem, vagy nem mindőtöknek lehet: s ez is ekként van rendjén. A Tudat, az elme most túlon-túl telített már bennetek, s annak kell, hogy egy kis pihenőt kapjon, hogy töltekezhessék: s ennek egyedüli módja, ha mindinkább reáhagyatkoztok önnön benső Én-etekre, vagyis a Lélekre és a Szellemre, s ezek Szavát követitek gondolatban, szóban és tettekben, mert ezek szava mindenkor a Szeretetre fog elvezérelni benneteket. Arra a Bölcs, cselekvő Szeretetre, amelynek révén igazán követhettek ENGEM.

Ti, akik már az Útra léptetek, természetesen többet tudhattok, és többet érthettek is, mint kortársaitok, vagy akár az előttetek élt, vagy a magatok kora után élő nemzedék: ezért is, hogy ti: kevesek kapjátok a nagyobb horderejű Tanításo-kat, mert ti vagytok azok, akik meg kell őrizzétek azokat szel-lemi Én-részeitekben is: már a következő Út sikeressé válhatása érdekében. S ennek, éppen ezért hatalmas fontos-sága és szerepe van, s nem csak a ti szempontotokból, hisz aki a ti korotokban, vagy bármely egyéb korban valamely Vál-lalás felvételére kapott engedélyt, az akként vehette azt fel a maga Élet-filmjébe, mint sokakért tett Vállalást. Ezért a fele-lősség is nagyobb, mintha csak a magatok kicsiny feladatait vettétek volna fel, s vittétek volna magatokkal az Útra, amiként más Testvéreitek. Ez az a Felelősség, amely, s ezt tán mondanom sem szükségeltetik: mindegyiktek esetében önkéntes Vállalás volt. De mert önkéntes volt, inkább kötelez is mindőtöket: keresni és megtalálni az Utat, s hogy már megtaláltátok; járni is azon, s nem csak hogy járni, de Élni is azt, életetek minden napján, és minden percében, hogy már most: ön-példátokkal okíthassatok másokat is.

Az ÚT mindegyiktek számára ismert, mert hisz már nem is lehet, hogy ne legyen az. Ekként viszont a tévelygés, és az Útkeresés korszakát el kell hagynotok, hogy az arra fordított Szellemi - Lelki és Tudati, s még egy bizonyos mértékig fizikai energiáitokat is az Út Törvényeinek mindinkább való megismerésére, s a megismert Törvények mind teljesebb megélésére fordíthassátok.

Az Idő, amiként azt Vezetőtök: Péter oly gyakran mondja, valósággal is kevesebb a kevésnél, s még annál is kevesebb, mint amiként ti magatok a magatok kicsinységében, szűk rálátástok végett azt vélitek. S éppenhogy az Idő szűkös volta az, ami szükségessé teszi számotokra, hogy az Út Törvényeitől eltérő, s inkább csak a Tudati kíváncsiság kielégítését szolgáló irányok kikutatására és megvizsgálására elpazarolt erőiteket csak a Cél elérésére fordítsátok. Ne visszafelé tekintgessetek, mert ott csak a Múlt van, és ne is akként forgolódjatok önmagatok körül, amiként a kicsiny, értetlen, s még mindenre kíváncsi gyermekek. Mert bár gyermekekké kell lennetek: de nem ebben! A Szeretet teljes és tökéletes, spontán módon való megélésében, s a Reám való, bizodalmas reáhagyatkozásban. Vezetőtökön keresztül ÉN vezetlek mindő-töket, mert Ő maga az ÚTRA vezet: s ÉN vagyok AZ ÚT, amely az IGAZSÁGBAN: s már az Egyetlen IGAZSÁGBAN: A Bölcs SZERETET IGAZSÁGÁBAN az ÉLETRE vezetlek mindőtöket.