Tandari Éva

Szavak a Csendben…

XVII. kötet

Most egy korábban, a MAG-csoportnak szóló munkánk II. kötetében, annak 44. oldalán leíratott Üzenetet emelnék át e kötetbe mindőtök okulására és vigasztalására is

„Munkatársam szívét és elméjét megfogta az estéli imádság során egyetlen kis részlet, amelyet a Péter evangélium V. köt. 70. oldalán olvashattok:

„Elindultunk tehát, ám még alig hogy elhagytuk Jerikó Északi kapuját, a városból kivezető út mentén két középkorúnál valamivel fiatalabb, de már nem egészen fiatal vak koldus üldögélt. Beszélgetve haladtunk el mellettük, s ők hallották; mint szólítjuk a Mestert, s mert hogy igen sokat hallottak már arról: hány csodás gyógyulás esett a Mester keze által, hangosan kiáltozni kezdtek:

– Mester! Dávidnak Fia: könyörülj rajtunk…

A Mester léptei meglassúdtak, de nem állt meg. Akkor ismét kiáltozni kezdtek, s az emberek, akik velünk voltak, csitítgatták őket: ne szóljanak, ne fárasszák a Mestert, hisz már így is oly sok csodát cselekedett azon a napon… - ám azok mindegyre kiáltoztak, s a Mester megállva feléjük fordult, majd melléjük is lépett, s megkérdezte:

~~ Itt vagyok! Miért kiáltotok?

Azok ismét mondták:

– Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!

~~ Mit akartok, hogy cselekedjem veletek? - kérdezte tőlük a Mester, mire azt felelték:

– Tégy csodát, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink, és lássunk. ”

— Eddig a rövid idézet, s még ebből is kiemelünk egy sort, amely a leginkább szól mindannyiótoknak:

„~~ Itt vagyok! Miért kiáltotok?” – kérdezte az ÚR, s ezt kérdi tőletek is, szinte nap mint nap, hisz nap mint nap szállnak kiáltásaitok Felé, mert ti is, miként az idézetbeli személyek, ma még vakok vagytok: látni ŐT, és süketek is vagytok: hallani Szavát, így nem tudjátok: mellettetek áll, hát elégséges volna halkan szólanotok. Pedig bizony, akként van, amiként azt ígérte is, már akkor: kétezer évvel ezelőtt.

Mert ígérete nem csak nékünk szólt akkor, de néktek is, mindannyiótoknak:

„és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. ” (Mát. 28.20)

— Igen, drága gyermekeim: véletek van az ÚR mindenkor, minden napon, életetek minden percében, és kiváltképp véletek van most, az Idők végén, s már nem csak hogy mellettetek áll, de karjába zár és a tenyerén hordoz óvón: egy is ne legyen teközületek, akit elsodor az Idők vad szele.

Oly közel van hozzátok, mint senki, soha!

Csak meg kell Őt éreznetek, hogy lássátok Őt, és halljátok is Szavát, amiként Ő érez és lát mindannyiótokat, és hallja minden egyes szavatokat is, de hallja még kimondatlan maradt gondolataitokat is!

„~~ Itt vagyok! Miért kiáltotok?”: kérdi tőletek ma is az ÚR, immáron rajtam keresztül, hozzá téve még:

~~ ÉN tivéletek vagyok minden napon, amiként ti vagytok ÉNVÉLEM: így tudom, mi fáj, s mi bánt benneteket, és ismerem mind, a reátok nehezedő terheket is, és Szívem Szeretetével emelem meg azokat, és Szívem erejével töltelek be benneteket: legyen Erőtök, viselhetni mind, a terheket, mert Akarom, hogy egy is el ne vesszen, de Életetek legyen Bennem, Vélem és Általam már mindenkor: örökkön. Véletek vagyok, amiként ti VÉLEM vagytok: hát hallom halk, titkon súgott szavatokat is: de azt kell is, és Akarom is hallani, mert kell, hogy mindenkor szólni tudjatok Hozzám.

Nem mondom, mert nem volna helyes azt mondanom, hisz nem azt várom, hogy hálás - boldog szókat szóljatok mindahány gondért, fájdalomért, az Út mindahány rögéért és viharaiért, hisz nem volna igazság a te szavatokban. De akarom, hogy elmondjátok Nékem teljes bizalommal, s akár a legegyszerűbb szavaitokkal mind, a gondokat is, hogy tudván tudjam: ti magatok is akartok, és mertek is szólani: nem kiáltván, miként erdőben az eltévedt gyermekek, de csendes suttogással, mint kicsiny gyermek, ki Szülője szívére bújik, hogy megvallja mindahány gondját, s még csínytevését is, tudva: ha Szülője Szívének súgja meg az ő kicsiny titkait, Abban mindenkor vigaszra és feloldozásra talál. Ekként várom én is csendes szavatok, ha panasz-szókkal telt meg szívetek, akkor panasz-szótokat várom, s ha vétketeket akarjátok elmondani, azt hallgatom meg, s azokat akként kell, hogy elmondjátok, vagy akár csak néma gondolattal megsúgjátok Nékem, hogy tudjátok mindenkor: Szívemben már készen vannak minden igaz, ténylegesen is Szívetekben fogant, s Szívetekből született Igaz szóra úgy vigasztaló, mint feloldozó szavaim, s akként kell, hogy szóljatok, hogy tudjátok azt is: minden Szívemben fogant, könnyítő - megbocsájtó SZÓ EREJE is Tiétek: hisz véletek vagyok, mellettetek állok, amiként ti vagytok Vélem mindenkor: az Idők kezdete előttől, s örökkön örökké…