Tandari Éva:

 

 

 

 

Szavak a Csendben

II. rész.

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy régi Barátom jött ma el hozzám, hogy hosszú idő után meglátogasson. Hétköznapi, szinte már mellékes dolgokról beszélgettünk, távolság-tartásunk okát – amely érzésem szerint kölcsönös volt – inkább csak nagy vonalakban érintettük. Én úgy voltam vele: Ő tudván tudja, hisz nem egyszer említettem már neki (is), hogy én, ha úgy érzem (még ha ok nélkül is): jelenlétem terhes valahol, valaki vagy valakik számára, visszahúzódom a magam kis “csigaházába”, nehogy terhére legyek az illető(k)nek. Inkább megvárom míg más keresi a kapcsolatot, nehogy tolakodónak érezzen bárki.

Most is így történt. Mivel Barátom magatartásából arra következtettem hogy valahol “kiestem a szívéből”, hagytam: hadd múljék el benne a (ki tudja; mivel kiváltott) harag. Gondoltam; ha megbékélt, úgy is keresni fog, s ha nem tud megbékélni, minek dühítsem fel jelenlétemmel.

És Barátom, miután telefonon jelezte érkezését, valóban el is jött. Miután egy jót beszélgettünk, adtam neki néhányat az újabb könyveimből, többek között egy “Szavak a Csendben” – című összeállítást is, mely könyvecske épp ennek a most induló könyvnek az első része. Minthogy nagy vonalakban ismertettem a könyv tartalmát is, azt mondta:

– Kérjek Róla is információkat fentről…

Nem ő volt az első, s nem is az utolsó, aki ilyesféle kéréssel fordult hozzám, de mert hogy valóban eltökélt szándékom volt (többszöri “felszólítás” dacára) hogy több “üzenetet” nem írok le, ha csak nem szépirodalmi munkába ágyazva; eszemben sem volt felvállalni a kérés teljesítését. Ezt persze meg is mondtam Neki, amint azt is jeleztem:

Azt, hogy könyvecskében leírtak – amint azt a kötet elején és a végén is jeleztem – a saját gondolataimat, eszmefuttatásaimat, avagy valóban felsőbb szintű, “Szellemi Üzeneteket” tartalmaznak-e, azt én (az általam megismert “médiumi” írásokban némiképp csalatkozva) nem tudom megállapítani. Azt rábíztam kinek-kinek a meglátására; fogadja akként ahogy számára helyesnek tűnik, s akként is “profitáljon” belőle.

 

Ennek a könyvnek az elején is csak ezt tudom javasolni …

 

 

2000. aug. 24.