Tandari Éva:

 

 

 

 

Szavak a Csendben

III. rész.

 

 

 

 

 

 

 

 

Kedves Olvasóim

 

Engedtessék meg nekem, hogy néhány magam-mentegető szó, mondat erejéig (ha nem is egészen szó szerint) idézzek az előző, azonos címmel átadott könyvemből.

Azt, hogy az e könyvecskében leírtak – amint azt az eddig elkészült, két kötetben többször is jeleztem – a saját gondolataimat, eszmefuttatásaimat, avagy valóban felsőbb szintű, “Szellemi Üzeneteket” tartalmaznak-e, azt én (Önök által is ismert - tudott okoknál fogva) nem tudom megállapítani. Azt rábíztam kinek-kinek a meglátására; fogadja akként ahogy számára helyesnek tűnik, s akként is “profitáljon” belőle.”

 

Most, a harmadik kötet elején is csak ezt tudom javasolni…

 

Bízom azonban abban: bárminek fogja érezni mondandómat az, aki olvassa, mindenképp talál majd magának benne olyasmit, aminek valóban hasznát veheti. Ha mást nem is váltanak ki belőle szavaim: legalább nevet egy jót azon a balgán (vagyis; csekélységemen), aki papírra vetette mindezt.

 

Számomra már az is öröm, hisz a szívbéli nevetésben mindig ott lapul a megbocsátás, s a Szeretet egy kicsiny sugara is…