Tandari Éva
Szavak
a Csendben
“Mert
nem ő magától szól, hanem
azokat
szólja, amiket hall…”
(Ján. 16. 12)
V. rész.
Kedves Olvasóim, Testvéreim!
Akik közelebbről is ismernek, nagyon
jól tudják: hányszor, és hányszor tettem fel magamnak a kérdést: vajon milyen
jogon, okon és alapon írom ezeket az Üzeneteket? Milyen jogon hiszem, hogy ezek
valóban a Szellem-világból érkező, segítő szándékú Útmutatások, kicsinyded
Emberiségünk számára? Hogy hányszor, de hányszor mondtam magamnak (és sokaknak
Közületek is!) : Nem csinálom tovább! Ez nem az én dolgom, mert hát hisz ki
vagyok én, hogy az én nyolc osztályommal ekkora Feladatot vállaljak, s
végezzek…?!
S ezek akkor még csak kételkedő
elmém szelídebb kétségei-kérdései voltak. Most azonban feltettem magamnak azt a
kérdést is: ugyan ki vagyok én, hogy megtagadjam e Közlések vételét, s
továbbítását Felétek? Ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem az Isteni Bölcsesség
egyes Rendeléseit? Ki vagyok én, hogy ne végezzem el teljes szívvel és
lélekkel, s nyitott szellemmel ama Feladatot, amelyet rám (is) bízott a mi
végtelen jóságú Krisztusunk, hogy megkönnyítse Haza vezető lépteink…?
Ez utóbbi kérdésekre, s azok
válaszaira kell gondoljanak azok is, akikben esetleg még is felbukkan az engem
oly gyakran meggyötrő kérdés:
– Tényleg; vajon kicsoda ez az
iskolázatlan Ember, s milyen okon-jogon érzi úgy: épp őt találta alkalmasnak az
Ég Ura, hogy e fontos, és komoly Közléseket elébünk tárja…
Ha felteszi magában ki-ki e kérdést, majd
felteszi magában a későbbiek során bennem megfogalmazódott kérdéseket is, tán
könnyebb lesz elfelednie: mennyire semmi és senki is a Valóság, s e Föld színén
is az, aki e sorokat lejegyezte…
Ennek reményében folytatom e kis
sorozatot:
2002. nov. 19. Tandari Éva.
E kötet
legelső Üzenete lényegében két, egymást követő napon fogalmazódott meg tudatom
mélyén. Először csak az első sorokat gépeltem be emlékeztető gyanánt, majd
vissza tértem a másik munkámhoz. Ugyanis épp készülő könyvem harmadik kötetén
dolgoztam, amikor e sorok elébem bukkantak. Az Üzenet folytatását már csak másnap “vettem”, méghozzá a kora
hajnali órákban, be azonban már csak dél felé írtam. Íme:
“Ha
valaki nem születik víztől és lélektől, nem mehet be az Isten országába…”
— Mondja Jézus, Nikodémussal való
beszéde során. De mit jelentett ez a néhány, nagyon is fontos, profetikus szó a
valóság értelmében?
Nem véletlen, hogy Krisztus oldalából vér,
és víz folyt ki a katona lándzsája nyomán! A víz, amely tisztaság jele, a
Krisztus vérében lévő, s már említett szellemi rezgés-energiát, vagyis magának
Krisztusnak az Isten-gyermeki engramját, annak Szellem-világbeli, örök
lenyomatát adta: így, e révén telt be az Írás: vérből és vízből kell
újjászületnetek. Tehát a Krisztusi Tisztaságot, s az Úr szellemiségét kell magatokra öltenetek, ha vissza vágytok
térni az Örök Egység honába.
Amint azt ti magatok is tudjátok:
testeitek kb. 70%-a víz. A víznek, mint élő, s létező elemnek a
szellemvilágbeli lenyomata, vagyis engramja épp úgy 888, mint Krisztus vérének,
azaz Krisztusnak magának Szellemi engramja!!
Nem véletlen, hogy a Keresztelés szentségében részesülő, tiszta (ti. a
fizikai sík értelmében tiszta) kicsinyek, s a Kereszt valóságának védelmét, s
annak Áldását már felnőtt fejjel el, és befogadni kész, és képes
Ember-szellemek is a Krisztusi engrammal bíró víz által vannak megkeresztelve.
Ezáltal a Krisztusi engram, vagyis Krisztus szellemének védelme alá kerülnek, s
élvezik e védelmet, míg csak önként, saját akaratukból hátat nem fordítanak
annak, hogy helyette a fizikai sík tán láthatóbb, érezhetőbb, csillogóbb, ámde
értéktelenebb “csodáit” válasszák, magukba zárva olykor azok elérhetése
érdekében akár a mélység engramját is, vagyis a Biblia lapjain is
megemlített-megjelölt 666-ot.
S most erre a 666-ra, s ezzel
kapcsolatosan egy, szintén a Biblia lapjairól ismert jövendölést is hadd
fejtsek ki, hogy érthetőbbé tegyem a számotokra.
Az anti-krisztus uralmát, annak
hatalomátvételét jelzi az Írás, s ti azon tanakodtok: vajon mely Ország, mely
Állam szülöttje lesz az az ember, aki az anti-krisztus szerepét fogja betölteni.
A válaszom erre az: egyik ország, vagy Állam szülöttei közt sem kell azt
keresnetek — s mégis ott kell keresnetek minden egyes Ország, és Állam tagjai,
szülöttei közt, s hozzá még nem is egy, de több személy képében. A fogalom
maga: “Anti-krisztus” ugyanis nem egy bizonyos személyt, de egy emberi (vagy
inkább nagyon is embertelen) milyenséget takar. Az új, és mégújabb, s a
legmélyebb gyűlölet, a féktelen harácsolás, a mindenki más iránti közömbösség,
az embertársak szenvedéseivel szembeni, teljes és tökéletes érzéketlenség…stb.:
sorolhatnám még: hány, és hány, igazán embertelen s egyben embertelenné, azaz
sátánivá tevő) tulajdonság, milyenség jellemzi ezeket az “Anti-krisztusokat”,
akik (sajnos) nem csak hogy valóban el fognak érkezni a Föld színére, s át
fogják venni a Föld minden népei fölött a hatalmat: de ez már évtizedek, sőt:
évszázadok óta tartó folyamat, amelynek fekete gyümölcse most is ott érik, s
lassan teljesen beéretté válik a Föld színén.
Azaz: csak válna, ha… – és éppen a
Kereszt, és Krisztus mindennél hatalmasabb és Szentebb Áldozata az, amely e
“ha” hátterében rejtezik. A Kereszt-áldozat ugyanis az az egyetlen Pont,
amelyen végül még ezen “Anti-krisztusok” hatalma is meg fog törni, mert e
Keresztnek köszönhetitek, hogy a történések végkifejlete előtt részesei lesztek
a Nagy Változásnak, vagyis a dimenzió-váltásnak. Annál is inkább szükségessé
válik ez, mert hisz egy edényt is úgy tudtok tisztára mosni, ha előtte
kiöntitek belőle a szennyes folyadékot. Akkor aztán az edényt tisztára sikálva
már bele tölthetitek a tiszta vizet, annak veszélye nélkül, hogy az az edényben
lévő, tisztátalan folyadékkal keveredve maga is tisztátalanná, azaz
értéktelenné, fogyaszthatatlanná válnék. De az is természetes, hogy nem magát
az edényt, csak is csupán a benne lévő, mocsoktól bűzlő, fertőző és undorító
tisztátalanságot vetitek szemétre: hisz az edény, ha kellőképpen
megtisztítottátok, épp úgy feltölthető akár a legtisztább, s legkellemesebb
ambróziával, mint volt az újdonat-új korában. Ezáltal az edény ismét régi
értékét nyeri, hisz újra a neki szánt, eredeti rendeltetésére alkalmassá válik,
s épp oly becsessé is, mint volt az új korában.
(2002.nov.20.)
*****************************************************