Tandari Éva

Szavak a Csendben

Szükséges pediglen, hogy hallván halljatok, s értvén értsétek

amik tenéktek Igazság-eledelül adatnak, mert az Idő, ím: elközelgett…

(2003. jan. 17.)

VI. rész.

Még egy rövid gondolatmenet erejéig térjünk vissza, kedves gyermekem az előző kötet nagyon is fontos záró-kérdéséhez. Vagy is Jézus Krisztus, és az Atya EGY-ségére.

Valóban: mint oly sok mindent; ezt sem bonthattuk ki korábban a maga teljességében, mert még nem volt itt annak ideje, hogy ennek Igazságát a kezetekbe adhassuk. S most nem csak magamra gondolok, de minden olyan, Benneteket a Cél elérésében segíteni kívánó Szellem-világ-beli Testvéretekre is, akik Üzenetek és Tanítások leközvetítését vállaltuk. Ám a történések felgyorsulása szükségessé teszi, hogy egy lépéssel előrébb lépjünk e téren is. Amint korábban mondottam: a meglátott, s megismert jót tudnotok kell egy mégjobbra cserélni, ha annak érkezik el az ideje, s az válik szükségszerűvé (ahogyan ezt I. is igen pontosan mondotta).

Tudom: számodra ez utóbbi kijelentésem egy kis értetlenséget, s tudati lázongást szül. Nem érzed előrébb; inkább visszább lépésnek hogy íly egyértelmű, s számodra teljességgel logikus Tanítást kell közreadnod. De tudatosítanod kell magadban ennek valós voltát, és ennek szükségességét, hisz tapasztalni fogod: mennyire nem kész ezt a nagyon is egyértelmű tényt elfogadni kortársaid többsége, még akkor is, ha amúgy az idáig leadott Tanítások birtokában, azok ismeretében vannak. Annál is inkább érthetővé kell legyen számodra az ő esetleges értetlenkedésük, mert még te magad sem gondoltál arra mindezidáig, hogy Urunk és az Atya EGY-ségének konkrét, határozott visz-szaigazolását keresd. Az pediglen főként nem, hogy épp az egyik leggyakrabban mondott, s legközismertebb Imádság: az Úr által tanított Mi Atyánk-ban keresd ennek szinte kézzel fogható, Jézusi visszaigazolását. Egyszerűen: beérted azzal, hogy ez így van, s bizony: te akkor kezdtél csak el csodálkozni, amikor Testvéreid kijelentéséből arra kellett következtetned: ezt nem mindegyikük vallja, s hiszi ilyen egyértelműen…

Mert hogy is kezdődik, mi is az a két, igen fontos mondat, amelyet az imént említettem, s amelyek épp erről tesznek tanúságot?

Az egyik mondat így kezdődik:

“Mi Atyánk, aki a…”

a másik pediglen így szól:

“… jöjjön el a Te országod…”

Ezen szavakat Jézus adta kezetekbe, s oltotta szívetekbe. S ti gondolkodás (és sajnos gyakran érzés) nélkül mondjátok nap mint nap, anélkül, hogy a szavak valós tartalmát és azok hátterében megbújó jelentését bárha csak meg is kíséreltétek volna kibontani, s a Tanítások fényében újra és újra megvizsgálni. Ez így van, annak ellenére, hogy tudván-tudtátok: az Úr nem mondott semmit úgy, hogy azok hátterébe rejtve is ne kívánt volna valami fontos, de az adott kor, s a későbbi korok Emberisége számára még meg nem érthető Tanítást is kezetekbe adni.

Ha egy kissé elgondolkodtok, magatok is kibonthatjátok e két mondatot, s elemeiből ismét felépíthetitek azt a Tanítást, amelyet a ti Emberiségeteknek küldött Jézus az évszázadok távolán át.

“Mi Atyánk…” “Jöjjön el a Te Országod…”

Nem az Atya, de Krisztus (vagyis: Jézus) ígérte nekünk, hogy hamarosan el fog jönni az Ő Országában, hogy teljesedhessék az Ő akarata: az önfeláldozó, mindenek felé árasztott Szeretet befogadása, és annak megélése, amely Szeretetért Ő az Életét is kész volt feláldozni, példát mutatva ezzel mindnyájunknak: úgy a távoli korok, mint a ti korotok Emberiségének, annak minden egyes tagjának.