Tandari Éva

Szavak a Csendben

VII. kötet

E kötetet egy idézettel kell kezdjük, méghozzá az előző kötet végén átadott Húsvéti Tanítás egy részét kiemelve, majd meg is magyarázva: miért volt erre szükség:

“Azt az egyedül való, s egyedül éltető és üdvözítő Szeretet-üzenetet tükrözve mindenek felé, amelyet a Krisztussá lett Jézus állított elétek kínszenvedése, harca és végső Győzelme révén.”

— Gyermekem! Érzem, és értem is a benned kélt lázadást, amint értem annak miértjét is. Értem, s bár nem igazán örülök annak, hogy ismét lázadással igyekszel feloldani magadban az értetlenség-szülte indulatot, most mégis el kell nézzem ezt néked. Annál is inkább, mert magam is szomorúan kell nyugtázzam: az, aki az általam kiemelt mondatrészt kifogásolta, épp e kifogással igazolta: mennyire nem érti még az Emberiség ama szót: alázat.

Szóltok róla, valljátok annak szükséges voltát, talán még igyekeztek is napjaitokban közelíteni a valódi, gyermeki alázathoz: de ennél még mindig nem jutottatok messzebb!

Az, hogy Jézus az Isten-gyermeki ERŐ-vel bírhatva tanított és gyógyított: valóság. Viszont az is valóság, hogy Ő maga mindeközben felvállalta, s be is töltötte egészen földi, emberi mivoltát is, s mint Jézus, élt a Föld színén. Ezzel kívánt bizonyságot tenni és példát adni néktek arról, amit úgy hívunk: Valódi Alázat.

Ő, mint Isten Fia az Atya erejével bírt és hatott: mégis kész, és képes is volt alázattal és igaz gyermeki engedelmességgel vállalni, hogy Krisztusi erő birtokában — mint Jézus fog a Föld színén élni, s majd csak a Kereszten történt halála után veszi magára valós Isteni mivoltát: akkor tehát, amikor az ellentét birodalmába indult, hogy bevégezze egészen ama harcot, amelyet felvállalt. Ő képes volt rá, hogy a Tudás teljességének birtokában Bizonyságot tegyen az Atya iránti alázatról: ti viszont igyekeztek ezt figyelmen kívül hagyni, csak hogy azt mondhassátok tudatotok mélyén (s nem egyszer fennhangon is!): Persze, hogy Ő mindenben tökéletes lehetett, hisz Ő Isten volt, míg én csak az ember erejével bírhatok…

Ő az Istennek erejével bírt: ám csak az ember-test erejét használta, amikor nem tett Kinyilatkoztatásokat, s nem a holtak feltámasztásához nyúlt a rendelkezésére álló Isten-gyermeki Erő után, amelynek egy kicsiny részét vitte csak magával az Útra, hogy a többi Isten-gyermeki Erő-elemet már csak a Kereszten, a halál beálltának pillanatában vonzza le, hogy alászállva megvívhassa a harcot. S még ama harc megvívását is az Atya iránti engedelmességből vállalta fel, amely engedelmesség alapja megint csak a Gyermeki alázat, s az Atya iránti, mérhetetlen Szeretet volt…

Gyermekem! Tudom és érzem is: mint kavarognak benned mindinkább az értetlenkedés - kavarta hullámok, hisz mostanában nem ez a megnyilvánulás volt az első, s nem is a második, amit olyan Testvéreink szájából kell hallj, akik a korábbi esztendők során már birtokosaivá lehettek nem is egy, általam leközvetített, bár korábban más és más médium útján átadott Tanításnak, de akik egyes tév-tanítások elolvasása után igyekeznek inkább azt elfogadni, s beilleszteni a maguk spirituális világképébe, csak mert valamiért az vált számukra elfogadhatóbbá. Ennek oka mindenkor adott, s tudott is a Mi számunkra, s ha nem is örülünk neki: a szabad akarat mindenki számára adott, amiben az is benne foglaltatik, hogy ki-ki úgy, és akként fogadja a Tanításokat s a tév-tanításokat, amiként az számára megfelelőnek és kívánatosnak látszik. Lesz még ideje ráébredni a tévedésére, hisz az Út végéig mindannyian el kell, s el is fogtok érni egy percen, az Út végéig, ahol már majd valóban “tükör nélkül”, Színről - színre láthatóan áll elébetek a Valóság, s annak minden parányi eleme. Az emberi tudat, amint azzal magad is tisztában kell légy: oly ingatag, s oly könnyen megtéveszthető! S ez alól még azok sem kivételek, akik már magas-szintű Tanítások elfogadására voltak képesek. Az Ő tudatukban azonban a Föld egyes történései (globális, Országos, és egyéni szinten egyaránt) egy időre elfedte ezen Ősi Igazság-elemeket, mert még valóban csak el, nem pedig befogadták, s ez tudati és szellemi szinten egyaránt értendő. Ám nem lesz kárba veszett a megismert Igazság, mert egy ezt követő Út során már könnyebben ki fogják tudni bontani szellemük mélyén a most beleíródott Tudás-anyagot, s akkor már valóban képessé lesznek azt a maga teljességében befogadni, hogy egy lépcsőfokkal előrébb s feljebb léphessenek a visszavezető Úton…

(2003. ápr. 12. 21.⁰⁰ és 21.²¹ közt)