Tandari Éva

Szavak a Csendben

„Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket;

az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölccsé teszi az együgyűt.”

(Zsolt. 19.8)

IX. kötet

Ismét itt vagyok az Úrban, kedves gyermekeim!

Amiként ígértem: most folytatom a megkezdett munkát munkatársam segítségével, azt a munkát, amelyet végeznem oly kedves számomra Véletek s Értetek.

Először is azzal kezdeném, hogy végre leíratom azt, amit munkatársam eddig csak mint szóbeli Üzenetet adott tovább. Azt tehát, hogy amiként ti megszoktátok, és el is várjátok, hogy gyermekeitek fejlődésük egy bizonyos szintjén kérdezzenek, ha valamire kíváncsiak, s amiként a gyermek kérdez is: akként kell néktek is tudnotok megfogalmaznotok magatokban kérdéseiteket, s miután megfogalmaztátok; fel is kell tudnotok tenni őket, hogy megválaszolhassuk azokat, ha azok valóban sokak érdekében vannak feltéve, és sokak előrébb, és feljebb lépését segíthetik elő. Ez utóbbi természetesen azt jelenti: nem egyéni, vagy nem csak egyéni, viszont semmiképp sem a néktek fela-datul adott családi kérdésekre: valóban a sokakat érdeklő kérdésekre fogunk válaszolni. Emellett természetesen továbbra is igyekszünk kezetekbe adni mindazon Tanításokat, amelyekre mindenképp szükségetek lehet: A Mester, Szent-lélek Mária, s persze első sorban én magam, amiként azt megszoktátok.

S most kezdjük mindjárt egy fontos kérdéssel.

A bűnbocsánatról kérdezett Á. testvérünk, de arról tett fel kérdést I. is. Á. testvérünk arról kérdezett: hogyan, s miként marad nyoma az elkövetett tetteknek, kis és nagy szeretet-lenségeknek a Fent világaiban? Milyen fokon hat a Bűnbocsánat Ereje, vagyis marad-e nyomuk az egyes történéseknek a Kozmikus Tudattárban?

I. kérdése ehhez kapcsolódik, ő azonban arra volt kíváncsi: hogyan nyerheti el a már eltávozott, vagy a Föld másik felére költözött Testvér bocsánatát?

– Amiként mondtam: ha bűnbánatotok igazán mély és őszinte, az mindenkoron bocsánatot nyer, s részben még akkor is könnyebbedik ama lelki - szellemi teher, s annak karmikus súlya, ha az elkövetett vétség a Lélek ellen van. Ha azonban ama vétek nem soroltatik a Lélek elleni bűnök közé, annak bocsánata teljes, s annak nyoma az Én-részben sem marad meg, következésképpen nem épül be a felsőbb rendű ÉN-be sem. Annak karmikus kötése tehát nincs. Emlékének lenyomata azonban megmarad az emberi Emlékezetben (ti. a vétkező emlékezetében!), hogy ekként óvja az Én-rész a Tudatot, ha a kísértés ismét elébe állna. A Tudatban felvillan az emlék, s már annak erejéből is merítve kerülheti el az ismételt botlást. Ezen kívül azonban a véteknek csak a Mennyei Tudattárban: vagyis az Akasa-lemezeken van nyoma, s ott is csak mint Szellemi személytől független történésnek. Nem akként tehát, hogy az bárki számára valaha is tudottá lehetne: ki, mely Szellem követte el amaz vétket, csak akként, hogy ez és ez a történés ilyen és ilyen körülmények közt, ilyen és ilyen okokból megtörtént, s annak ilyen és ilyen kihatása lett a történések későbbi időpontjában.

Ha olyas valakit kellene megengesztelnetek, aki már visszatért földi Útjáról, vagy elérhetetlen távolságba, avagy előttetek ismeretlen helyre költözött, annak lélek-elemét kell megszólítsátok, s elé kell tárjátok a magatok lelkében élő bűnbánatot. Azért nem a szellemi Én-részét kell megszólítsátok, mert ott, a ti szférikus és dimenzionális szinteteken még erősebb összeköttetésben állnak a Lélek-elemek, semmint szellemi Én-részeitek, lévén hogy igen sokféle Szellemi magasságból, s más és más Szellem-családokból érkeztek, de mindannyian egyként a Kozmikus Világlélekből merítitek ama Lélek-elemet, amely Én-részeiteket az ÉN-nel, s a fizikai test agyával egybekapcsolja. Ha ekként megtörtént az őszinte bocsánatkérés, ezt Krisztus előtt is meg kell ismételjétek: s érezni fogjátok a Tudat s a Lélek megkönnyebbülését, s az Én-rész felszabadulását ama nyomasztó teher alól, amely alatt addig roskadozott.

2003. nov. 13.

Bizony, akként van, amiként véled! A Terikének leadott, álom-béli történés mindkettejüknek szólt!

És első sorban mégis Marikának, hisz ő került, s kerül több emberrel kapcsolatba, és ő „oktat” szellemtant… - bizony: még maga is tudatlan!

Ami az álom reá vonatkozó jelentése, az éppen az: ha már oktat, talán nem ártana, hogy elsőként a legfontosabb elemre: vagyis a helyes irány megtartásának fontosságára igyekezne felhívni a „tanítványai”, de a többi, véle kapcsolatba kerülő, s ekként hozzá tanácsért forduló Testvéretek figyelmét is! Arra, amit nem egyszer mondtunk: úgy én magam, mint más Tanító (akik más médiumokkal állnak/álltak kapcsolatban). Azt kellene tudnia megérttetni vélük, hogy nem az inga, s más efféle (nem éppen tiszta, legalább is nem e célra használandó) eszközzel kell igyekezniük megérteni Életük kis és nagy történéseit; de Istenre való reáhagyatkozással, Aki egyedül képes és alkalmas arra, hogy Erőt adjon számukra.

Aki a szellemi tanítások (s itt már a valóban tiszta Tanításokra gondolok!) közelébe kerül, mindenképp fel kell tudja hívni a mellé kerülők figyelmét arra: micsoda hatalmas veszélyeket rejt magában mindeme eszköz, ha nem játék, nem időtöltés: de már komoly, akár Sors-meghatározó céllal használják, amelyek ekként a Sorsot tudati szinten és értelemben befolyásoló eszközzé is válnak, épp a tudat befolyásolása (hadd ne mondjam: megkötése) révén. Akként tehát, amiként a törvénytelen módon használt regresszió vagy annak enyhébb, de épp úgy veszélyes vizekre vihető változata: a hipnózis.

Azt akarta megmutatni a Terike szellemi Én-része által leközvetített információ Marikának is: mennyire fontos az, hogy a Valóság felé tudja (és merje is!) vezetni mindazokat, akik mellette vannak. Terike számára az álom-üzenet jelentését helyesen adtad át: ha félve is. Tényleg akként kell értelmezze, hogy le kell tudja tenni, át kell tudja adni a terhet az Áldott Anyának, s Én, mint a Magyarság vezetését felvállaló Szellem: segítségére leszek ebben (is), ha kéri és elfogadja segítségemet és vezetésemet.

De néked is szól, s néked is figyelmeztetést akartam átadni a T. által eléd tárt álom révén! Azt: ne rettenj meg soha, ha a Valóság üzenetét kell tolmácsold. A feléd (most) elküldött álom is arra utalt: minden körülmények közt ki kell tudj állni, s meg is van benned az Erő, hogy kiállhass a meglátott és felismert Igazság mellett, méghozzá annak biztos tudatában, hogy nem vagy egyedül! Annál is inkább, mert munkánk ama stádiumához értünk, amikor is sokan lesznek, akik ezért (s még sok más egyébért is!) tisztátalannak fognak mondani: de amiként az Álom végén is láttad: benső Tisztaságodat nem veheti el tőled sem erő, sem hatalom: annál nagyobb védelmet biztosítunk számodra, s néked csak reánk kell hagyatkoznod!

Fel kell vállald hát jelen harcunkat is, hisz ezzel is sokak érdekét fogod szolgálhatni!

Amiként Terike is fel kell vállalja a maga harcait, de már akként, hogy reánk kell bízza mindazokat, akiket szeret; hisz az Álom-üzenet fő mondandója ez volt. S éppen ez az a Bölcsesség-elem is, amelyet M. nek tovább kell tudnia adni, érthetővé téve a mellé kerülő Testvérek számára: micsoda hatalmas fontossága van annak, hogy ne egyéni földi „játékszerekkel” akarják megismerni, és ne azok alapján akarják irányítani életük perceit: de már a Valóság Ismeretei felé közelítve az Egyedül Áldott ÚR, és Szentlélek - Mária Szeretetére hagyatkozva.

Marikával kapcsolatos érzésed egyébként helytálló volt, még akkor is, ha ő maga vétlen! Valóban volt vele „valaki”, aki felé óvatlanul nyitva maradtak földi energiaközpontjaid: ez volt az oka annak, hogy kénytelen voltam hosszú, mély álmot bocsátani reád, hogy a megszokott időben dolgozhassunk.

Sajnos M. munkája révén maga is sok olyan ponton, és sok olyan ember mellett megfordul, ahová, és akik közé talán nem volna tanácsos mennie, így reá is akaszkodik olykor egy-egy nem kívánatos elem, mert még ő sem képes (és nem is lehetne képes) kellő érzékenységgel beazonosítani azokat. (Ezekre az elemekre reagált T. is, amikor a maga irányába akarta őt vezetni, még ha ez M. reális szemléletmódja végett nem sikerülhetett is!)

S most ismételten hadd hívjam fel a figyelmedet: jó volna, ha igyekeznél betartani szokott kezdési időnket! Tudom: erős és szoros Szeretet-szál köt össze I. - vel, s mégis: tudnotok kell mindkettőtöknek némi önfegyelmet gyakorolni, s mert külön - külön ez nem megy: egymásra támaszkodva, egymást segítve. Ezzel szemben egyenlőre csak a fegyelmezetlenség gyakorlásában „segítitek” egymást! Legyen bennetek egy kicsivel több akarat, és több önfegyelem, hogy még inkább haladhassatok a megkezdett Úton. Annál is inkább fontos ez, hisz ezzel sokak haladását segíthetitek — de gátolhatjátok is, ha csak egyéni, pillanatnyi érdekeitekre, vagyis az egymással való kapcsolat örömére hagyatkoztok. Magam is kötődöm I. - hez, gyermeki Szeretete kedves nékem, amiként az Áldott Mesternek és Szentlélek Máriának is. De intelmem akkor is el kellett mondjam néked is, s néki is! Azon kívül amiként már üzentem általad: jó volna, ha az est (lényegesen tisztább és nyugodtabb) óráiban igyekezne a Fent szintjeihez közeledni, akként, hogy egy időre kikapcsol mindent, épp csak egy halk zenét engedve szólni maga mellett. Most egy kis időre elköszönök, s hamarosan ismét találkozunk!

2003. nov. 13.

Péter, a „Névtelen”

azaz: Gohoó apó…