Tandari Éva

Úton

a

Fény felé

III. kötet

Miután feltöltekeztünk a Végtelen Kozmikus Szeretet-áramban, s én újra éreztem magamban az Erőt, ismét útra keltünk Vezetőmmel. Megszokott tartózkodási pontunkon megállva aztán újra Vezetőm szavait hallgattam:

— Most ígéretemhez híven: térjünk vissza azon szellemi Én-részek, s az általuk irányított test-tudatok és fizikai testek szerepéhez, s útjaik valós miértjének magyarázatához, amelyek valamely magasabb szintű cél érdekében a ti szintetekbe emelkedve kell egy-egy Utat felvállaljanak, bár fejlettségi szintjük még csak egy sokkal alacsonyabb szint megismerésére volna elegendő.

Azt mondtam: ha az Én-rész az ÉN-ből hozott energia gyengesége végett alul marad a test-tudat, valamint a káros befolyással bíró környezet késztetéseivel szemben vívott küzdelemben, az Én-rész megteremti magának a karmát. Azt is említettem, hogy a kezdeti mélységekben végigjárt Utak során erre sem szüksége, sem pedig lehetősége nem volt, hisz a karma már az Igazság Törvény-világának alkotóeleme, amely az Erő (és az erőszak) törvénytelen törvényének mélységében nem érvényesülhetett volna.

Ezek az emberek, vagyis ezeknek a szellemi ÉN-je már egy egész sor, más irányú megtapasztalás birtokában érkezett a ti dimenziótokba. Vagyis úgy, hogy már egy egész sor, fizikai-szintű siker birtokosaként érkezik a Föld színére, ami még akkor is fontos mellékkörülmény, ha e fizikai-szintű sikereket egy sokkal alacsonyabb rezgésenergiájú (de épp ezért, vagy ennek ellenére gyakran sokkalta magasabb fizikai-szintű fejlettséget, tehát magasabb technikai szintet magáénak mondható) bolygón érte el, s tudhatta magáénak az egykor-volt test-tudat. S itt most azokra a sikerekre gondolok, amelyeket ugyan valóban csak mint fizikai eredményeket tudhat magáénak az ÉN, de amelyek eléréséhez épp úgy képeznie kellett magát a test-tudatnak, s hozzá nem is egyszerű, köznapi ismeretek elsajátítására kellett vállalkoznia. Azokra az első szféra hetedik, s a második szféra első három dimenzióiban testet öltött lényekre gondolok, akik a maguk szintjeinek tudósai, feltalálói, esetleg űrutazói, vagy éppen hadvezérei voltak, akik a későbbiek során természetesen az űr-hadjáratokban is “jeleskedtek”. Ezek fizikai-szintű tudata még akkor is rendkívüli eredmények elérésére volt képes, ha ezen eredmények valóban csakis és kizárólag a fizikai, vagyis a bennük egyedül valóságosnak maradó irány értelmében voltak eredmények, míg a szellemi irány teljességgel lefedődött tudatukban, mint irreális, tehát a maguk céljai értelmében követhetetlen, vagy még csak nem is létező irány. Ezek a szellemi Én-részek, s az általuk irányított test-tudatok kivétel nélkül a mélység szolgálatában (vagy fogságában) voltak (s vannak is), hisz kutatásaik eredménye, az általuk feltalált eszközök minden esetben a mélység céljait szolgálták. Vagyis lényegében azon hadurak dolgát voltak hivatottak könnyebbé és egyszerűbbé tenni, akik a mélység utasításainak (és/vagy kényszerének) engedelmeskedve hadakoztak, hogy mind több és több Bolygót igyekezzenek a mélység urának fennhatósága alá vonni, leigázva azok szellem-lényeit testi, lelki, s szellemi értelemben egyaránt. E tudósok és társaik természetesen épp úgy komoly eredményeket értek el a maguk módszereivel, mint bármely más, már magasabb rezgésszintű Bolygón testet öltött, s a Tudományt mint az Ég által segítségükül adott eszközt használó tudósok: s ez is természetes. Ahogy mondani szokták: “a kétszer kettő mindenütt négy, s a négyzet mindenütt négyzet, bárhol fogalmazódjon is meg a Teremtettség színén”. Vagyis a fizikai szintű kutatások helyes eredménye mindenütt azonos, ha a számításokat jól oldották meg. Ez így van, s ha így van, elképzelhetetlen is volna, hogy épp Satana, aki az egyik legmagasabb rangú szellem-lény volt az elhagyott EGY-ség színén; csupa ostoba lénnyel, s azok szellemi Én-részével vette volna magát körül. Nem: ez az elmélet az ellenfél lebecsüléséhez, s végezetül erejének semmibevételéhez vezetne. S mint mondtam: az ellenfelet soha, semmilyen körülmények közt nem szabad lebecsülni. Feltételezni kell, hogy az ellenfél fegyverzete van olyan erős, mint a miénk, amely épp ellentétes irányultságánál fogva lesz még komolyabb, s még veszedelmesebb, így igazán komoly felkészülést kíván az azokkal való szembenézés. S a valódi (mármint hogy a valótlan Valóság értelmezése szerint valódi), tehát a fizikai síkon tárgyi formában megjelenő fegyverek mellett ezer-egy titkos fegyvere is van az ellentétnek, s ezek közt az ál-hit, a mű-ájtatosság, az álszemérem mellett ezer más, a ti (s minden, náluknál magasabb szinten álló szellem-lény) megtévesztésetekre alkalmas fegyvert képes felvonultatni a győzelem érdekében. S ez utóbbi “fegyverek” még veszélyesebbek is, mint az előbbiekben felsoroltak, mert kevésbé felismerhetőek, vagyis: nem lehet védekezni ellenük.