ÚTON…
Ég és Föld
között
VI. kötet
Amiként
ígértem, most egy rövid kitérőt teszek az Ószövetségben, annak történéseit is
megvizsgálva, ha csak érintőlegesen is, s még csak nem is abban az értelemben,
mint azt gondolnátok. Most nem az Izraeli nép Mózes előtti - alatti vagy utáni
történéseinek fizikai eseményeit fogom megvizsgálni. Arra bőséggel lesz még
alkalmunk abban a sorozatban, amit e sorozat után tervezünk megírni munkatársam
segítségével. De mert hogy a Szellemi ERŐ útját kísértük figyelemmel mindeddig,
eztán is annak útját követjük tovább, hogy ekként egy egybefüggő, és
áttekinthető “Globális spirituális történelemkönyv” kerülhessen kezetekbe.
A Kezdet Nanivie volt, ezt követte Atlantisz,
majd Mú szigete és Lemúria, nagyjából egy időben Új Atlantika birodalmával.
Ezek bukása után a Szellemi ERŐ letéteményesei Egyiptom földjére kellett
eljuttassák az ERŐT: ha már csak annak többszörösen is leárnyékolt, gyengébb elemeit
is, amely azonban még ekként is kezelhetetlennek bizonyult Egyiptom vezető emberei,
s azok szellemi Én-része számára. Egyiptom aztán még hosszan megmaradt
fizikai-szintű hatalomnak: de már az Erő korábban bírhatott mennyiségének
töredéke, vagy annyi sem maradhatott kezükben. A Piramisokból visszavonatott az
addig alááramoltatott ERŐ, s bár annak egy része továbbra is a Föld színén maradt,
nagyobb részben még a Föld energia-háztartá-sából is ki kellett vonni, hogy a
Föld népe, vagyis az Ember ténylegesen is végig járhassa azt a maga által
megfogalmazott spirituális korszakot, amely a legmélyebb volt minden addigi
korszak között, annál is inkább, mert már nem mint Tudattal nem bíró, s csak
ösztöneire hagyatkozó, vagy később mint fél-tudatos lény: de már mint Tudattal,
s egy bizonyos formátumú és szintű Hittel bíró, tehát mindenképp magasabb
fokozatú lény süllyedt le ama szintre, amely épp ezért, tehát a Tudat megléte
végett neveztetik a legmélyebb kornak. E kor meglehetősen hosszú időtartamot
zár magába, s ha jól megnézzük, napjaitokban sem múlt el még nyomtalanul: de
mint mondtam, az alsóbbrendű gömb lefelé vezető ágának, s a gömb mélypontjának
végére értetek, s immáron a gömb felfelé ívelő ágát kezditek járni. Ez azonban
épp úgy kell kibontakozzék az előtte lévő, nagyjából egy-azon szellemi energia
meglétét jelző korszakból, s annak minden történéseiből, amiként a lefelé
vezető ág, s a hosszas stagnálás történései is egymásból fakadtak, abból születtek
meg, mindenkor biztosítva az átmenetet egyik korszakból a másikba.
Az Izraeli nép története lényegét tekintve
jóval távolabbra nyúlik vissza, mint amelytől mi megfogjuk vizsgálni (itt és
most csak nagy vonalakban, mint mondottam). Az első, és legfontosabb talán,
amire mindjárt e kötet elején rátérnék, az Ószövetség kezdeti szakasza, tehát a
Teremtéstörténet. Ha gondosan olvassátok, megfigyelhetitek, miként keveredik az
Atlantisziak Szellemi öröksége a Babilóniai nép elméjében született (s
szájhagyományok, legendák útján meglehetősen elterjedt) mitológiai kép az
Izraeliek akkori hitvilágának valós és valótlan, tehát az ősök által hagyományozott,
s már a későbbiek során, tehát az özönvíz utáni korszak szülötteinek tudatában
megfogalmazódott hiedelmekkel. Hadd hívjam fel a figyelmeteket arra is: az
Idő-bárka által “átugrott” korszak előtti történések egy részét az áthelyezést
követően születettek tudati emlékképeiben már Noé legendája mögé utasítja, vagyis
nem egy történést, amely az özönvíz előtt esett, az özönvíz utáni történésként
jeleníti meg még a Ószövetség is. Ennek a lényeget tekintve akkor és ott még
nem volt, mert a tudat fejlettségi szintje végett nem is lehe-tett volna
túlzott jelentősége, sőt. Korotokban sincs, lévén nem visszafelé, hanem körben haladtok ugyanazon TÉR-IDŐ síkokon,
amelyeken a lefelé vezető Utat megtettétek, hisz ha ez nem ekként volna, nem
előrébb, de mindahányszor visszább kellene lépnetek a saját fizikai szintű
Történelmetek korszakaiban is, míg az őskorba visszajutván, s még az
azt is megelőző, legtávolabbi korba, ismét Nanivie történéseinél kötnétek ki,
hogy egy azt is megelőző korba lépjetek, s így tovább, egészen a Szellem lefedésének
pillanatáig, amelyen ébredve a bukás-történet kezdeti pontjához, s annak
szellemi energia-síkjához érnétek. Ekként viszont minden korábbi Szellem-tudati
emlék is felgöngyölődne, semmissé válna: holott a bukás, s az azt követő,
mindahány történés és korszak része a ti valótlan Valóság-képzete-teknek csak
úgy, mint ahogyan része a Szellemi Tudatnak is.
A lefelé vezető Utat tehát nem járjátok
ismételten végig ahhoz, hogy visszatérjetek: de a gömb másik ívén, amely ugyan
olyan értékű, mint a vele szemben lévő ív: kell tudnotok visszatérni a kiindulási
ponthoz akként, hogy a félgömb falával szemben lévő félgömb egyes történéseit
írjátok felül a megtisztított, s pozitív energiává emelt történések révén. Most hirtelen nem tudom, hogyan is magyarázzam, hogy
mindannyiótok számára érthető legyen… a lefelé vezető Út során a gömb (s itt
nevezzük most mérlegnek, hogy könnyebben érthetővé váljék a megmutatni szánt
kép) egyik oldala súlyossá vált a negatív történések révén. A felfelé vezető Út
során tehát ugyanolyan mennyiségű pozitív energiát kell megfogalmaznotok gondolataitok,
érzelmeitek, szavaitok és cselekedeteitek révén, mint amennyi a mérleg egyik
serpenyőjében lévő negatív energia, hogy a kiegyenlítődést elérjétek: s aztán
még annyit, amennyi a pozitív energia javára billenti e mérleget. E többlet már
a legelső gondolat hibás voltának felismerése lesz, amely a Visszatérés
állapotába, vagyis korábbi, a bukás előtti állapotába emeli a Szellemet: meghagyva számára az Út során megszerzett
Bölcsességek energiáját, de elfedve egészen magát az Utat, hogy annak ne
maradjon nyoma és emléke csak a Teremtő Tudattárban; vagyis azokon a bizonyos
Akasa-lemezeken, amelyekről már szólottam, s amelyeket senki sem érinthet, hanem
csakis a Triális Teremtő EGY-ség: az ATYA, a FIÚ, és Szent Lélek-Mária.
