Tandari Éva

ÚTON…

Ég és Föld

között

VII. kötet

Ahhoz, hogy tovább mehessünk megkezdett Utunkon, amely Ég és Föld között vezet, egy nagyon fontos dologra fel kell hívjam a figyelmeteket, drága gyerekeim. Azt, hogy magasabb szintre emelkedtek, ne csak mint Tudati - Lelki és ne csak mint fizikai történést értsétek.

Sőt: egyáltalán ne mint fizikai történést, még akkor se, ha az a ti értelmezésetek szerint, és a ti jelenlegi gondolat-megfo-galmazási, képalkotási szemszögetekből nézve fizikai is lesz. De mert a fizikai sík egyáltalán nem a tényleges, a magasabb szintű értelmezés szerinti Valóság része, vagyis nem a magasabb rendű Világ-kép elemei közé tartozik, mégsem lesz a változás sem fizikai jellegű. Minden egyes, a fizikai síkon (is) érzékelhető változás ugyanis Szellemi változás, amely azonban a Lelki és a Tudati tartományban is realizálódik: s mint Tudati elem, lesz fizikai változássá az Emberi elme számára. A Valóság értelmezése szerint a Szellem épp Úton lévő eleme, az Én-rész, s ennek kapcsán, ennek egyenes következményeként az Ember-test elemei igazodnak vissza egy-egy korábbi, magasabb fokú Szellem-tudati sík képeihez.

A Szellem, s ekként annak Én-része lép visszább, tehát feljebb egy szinttel, egy korábban elhagyott lépcsőfokra, s már annak értelmében fogalmazza meg a fizikai testet is, amely a számára épp olyan lesz, mint a jelenleg megfogalmazott test, amiként a test is olyanná lesz önmaga, vagyis a Tudati Én; az Ember számára, lévén ott és akkor már az a test, s az a test-szerkezeti felépítési mód lesz a természetes a számára, s mit sem fog tudni arról, hogy teste a korábbihoz viszonyítva milyen, és milyen fokú genetikai és elem-szerkezeti (sejt-összetételű) változásokon ment keresztül az ÉN, s ekként az Én-rész emelkedése folytán.

S most folytassuk megkezdett témánkat, egyenlőre még a ti korotoknál, s a közeli Holnapoknál maradva. Mindjárt egy igen fontos dolgot hadd magyarázzak el számotokra.

Sokan közületek akként érzik: bírnak a korábbi útjaik valamelyikén már birtokolt Erővel, annak valamilyen szintjével: és ez ekként is van, bár ismét csak mégsincs így teljességében, mert csak érezhetik: ám nem birtokolhatják amaz Erőt. Legalább is abban a formában nem, ahogyan az egykoron a rendelkezésükre állt, sőt: sokan épp azért kell megérezzék az egykor-volt Erő halvány Szellemi árnyékát, hogy képessé váljanak lemondani arról, hogy ugyan úgy próbáljanak a közelébe, s ekként a birtokába jutni, amiként egykor tették, hisz akkor használni is csak olyan formában lesznek képesek, mert az adott szintű Erő azon irányultsága, tehát csökkenő tendenciát mutató egysége ugyanazt a Tudati késztetést adná, amely ellen az Én-rész ismét csak tehetetlen volna, annál is inkább, mert az akkori, a jelenlegi és a közeli Holnapok körülményei (ha más Történelmi keretben is) szinte a megszólalásig, s még azon is túl hasonlatosak. Akkor is, most is, és a közeli Holnapban méginkább a hatalom birtoklása volt, maradt és lesz az elsődleges cél a fizikai sík értelmében, s a Hatalom mindenkor annak a kezében volt, aki bárminő módon képessé vált azt megfogalmazni - megteremteni magának. S ehhez az ellentét akkor is meg adott, ma is meg ad, és persze: Holnap is meg fog adni minden segítséget, hogy az óvatlant a saját pártjára állítsa, és ismét a saját szolgálatában tudhassa.

A Múlt út során ezt az Erőt az Akarat révén bontották ki, s emelték magas szintre, s az Akarat révén, és az Akarat célját elsődleges céllá emelve is használták: azon Erő volt tehát az elsődleges elem, amely lényegében épp úgy Teremtő ERŐ, amiként a Szeretet és a Bölcsesség, de amelyet e két utóbbi nélkül használva már csak az ellentét fejedelmének irányát követték. Épp ezért ma, és Holnap már az Akarat bizonyos értelemben való elvetésével, s a Szeretet Bölcsességét előtérbe helyezve, sőt: azt egyedüli értékké növelve, s csak azt szem előtt tartva kell kibontaniuk, magas szintre emelniük, és használniuk az ERŐT mindazoknak, akik ténylegesen is előrébb, és feljebb kívánnak emelkedni általa már akként, hogy előrébb és feljebb lépni segítik mindazokat is, akik vélük - mellettük vannak, vagy lesznek az ezt követő időkben. S most nem csak a közeli és távoli hozzátartozókra gondolok, nem csak a barátokra, de ha úgy tetszik: a Föld lakóinak teljességére, lévén ha másképpen nem is, de mint kortársak, mindannyian közel kerültetek egymáshoz, mert egy TÉR-IDŐ szeletbe, egy TÉR-IDŐ fokra helyeztettetek, s éppen azért, hogy alkalmatok legyen a feltétel nélküli Szeretet mindenki felé való áramoltatását gyakorolni, s ha erre személyesen nem lesz, mert nem lehet is módotok mindahány Ember-testvéretek, és mindahány Lélek-lény esetében, az imádság és a meditáció révén való Energia-átáramoltatás révén mégiscsak alkalmatok lesz rá. Alkalmatok, amellyel élnetek is kell.