Tandari Éva

 

 

 

ÚTON…

 

Ég és Föld

 

között

 

 

VIII. kötet

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Folytassuk megkezdett munkánkat, gyermekem.

És folytassák az önmagukkal megkezdett Munkát mindazok velünk együtt, a mi segítségünkkel, akik készek erre…

 

            A történteket, amelyek megkezdett munkánkat oly erősen veszélyeztették, a Szavak… XII. kötetében kívánom elétek tárni, ha nem is túlzott részletességgel, ekként itt és most azokra nem térek ki. Akik számára szükséges volt, már eljuttattuk annak ismertetését: nem magyarázkodásként, csak a tények ismertetése érdekében, ekként azokkal már tényleg nincs több dolgunk. Annál is inkább, mert lényegesen fontosabb a Feladat bevégzése, amelyet megkezdtünk: szintén nem magunkért, s nem csakis és kizárólag munkatársunkért: de sokakért.

 

Az előző kötetben megismerkedhettetek a csakrákkal, azok tisztításával, és energia-feltöltésével, s ekként a fizikai test erősítésével, ha csak alapfokon is. Ha már elértetek addig a pontig, hogy az egyes test-csakrákon beáramló, illetve a kifelé ható Erők irányát, azok tényleges hatóerejét képesek vagytok a Törvény szintjére emelni (legalább is a saját szinteteknek megfelelő mértékben), a meditáció elején végzett ellenőrzéseken, a hibák tudatosításán, és azok gondolati-akarati úton történő korrigálásán kívül más feladatotok nincs. A csakrákkal kapcsolatosan legalább is egyenlőre nincs.

(Amikor azt mondom: a kifelé ható erők…; az akaratlagosan lekért, és egyes Testvéreitek megtámogatására továbbáramoltatott, vagy imában tovább küldött energiára gondolok. A korona-csakrán át beáramoltatott Kozmikus - vagy Mennyei - energiát ugyanis gondolatenergiátok révén küldhetitek tovább az imádságban megszólított Őrszellem segítségével - s itt mindegy, hogy a saját Őrszellemetek, vagy az energiával megtámogatni kívánt Testvér Őr-szellemének közreműködését kéritek. Ha a gyógyító Energiára erősen rászoruló, tehát valamely - általatok ma még - gyógyíthatatlan betegségben szenvedő Testvérről van szó, a Mestert, vagy Atyánkat, vagy az Áldott Anyát is kérhetitek: áramoltassa a kért Lélek-energiát közvetlenül beteg testvéretekhez, akár közvetlenül a beteg testrészre, amiként azt munkatársam is teszi, ha akként érezzük szükségét.)

 

   A csakrákkal való ismerkedés során, s az energia alap szinten való kezelésének megismerésével azonban még csak a Tudatos énnel, tehát a fizikai Én-nel kerültök ténylegesen is közvetlenebb kapcsolatba még akkor is, ha a fizikai test nem-fizikai, és a Tudatos Én továbbra sem teljességében tudatosított elemei fölött szereztetek egy bizonyos szintű és fokú “uralmat” ismereteitek gyakorlati formában történt megvalósítása révén. Ez azonban még mindig csak a jéghegy csúcsa, a jégmező felső, vékony jégrétege.

  A Tudatos Én, pontosabban a ténylegesen vett test, és a test külső energiaburkának (az elsődleges test-aurának, az ezüst-aurának) megismerése, valamint a test-csakrák energia-feltöl-tése tulajdonképpen csak az adott Út végigjárását, és azon egyetlen Út feladatainak könnyebb és teljesebb betölthetését segíti elő. Ennél azonban jóval mélyebbre kell hatoljatok Tudatotokban, hogy jóval magasabbra érjetek!

                                     

   És itt, e ponton talán igazat kell adnom azoknak, akik azt vallják (ha meglehetősen “eltévesztve” is az egyes fogalmak lényegi tartalmát!), hogy az Embernek első sorban önmagával van dolga, és önmagával van feladata. A Belső és Felső Út tényleg az Önmegismerést szolgálja, de mert még nem álltok azon a szinten, amely alkalmat és lehetőséget adna rá, hogy csakis önmagatokkal foglalkozatok, e megismerési folyamat, ennek már ténylegesen is Belső és Felső formában való megélése (egyenlőre) kizárólag a meditáció folyamatán belül történik, amikoris a Tudat, és az Én-rész függetlenedik a testtől, és mindentől - mindenkitől, ami és aki körötte van. Amikor azonosul önmagával, vagyis jelenlegi helyzetével a Tudat, tehát amikor visszailleszkedik korábbi Én-szerepkörébe, visszailleszkedik a testbe, a családba, a társadalomba is: ekkor viszont már nem engedheti meg magának ugyanazt, sőt! Akkor kell csak igazán tudnia a környezetére, és a környezetében élőkre figyelni, és akkor kell csak igazán megtalálnia annak módját, hogy átadhassa egyéni ismereteit, hisz (ha csak egy - egy pillanatra is!) Ő már látta: mi van a bezárt kapukon túl…

 

                                                 

Ha addig a pontig eljutottatok, hogy a meditáció kezdetén mindenkor szükséges ellenőrzéseket is elvégeztétek, el kell tudnotok engedni a test és az ezüst-aura képét tudatotokból. Ahhoz, hogy feljebb lépjetek, tulajdonképpen mélyebbre nyúltok, mint a Tudat mindahány tartománya. Ezek képei persze mindenkor elétek állnak, de hagyni kell, hogy amiként felvillannak, el is tűnjenek. Egy belső Fény-pont felé fordítjátok elmétek figyelmét, csak azt szemlélitek, míg a Múlt s a Jelen kép-képzetei el nem tűnnek, el nem kopnak. Aztán már csak a Fény-pont van, és a testetlenné lett, Tudatát lefedett és a háttérben hagyott Én-rész. Vagyis ti magatok, az, akik ténylegesen vagytok, voltatok és lesztek: tulajdonképpen már csak a figyelt Fény-pont, ami nem más, mint az Én-rész önmagáról megfogalmazott Benső Képe.

   Ezt figyelte a Tudat, miközben az Út, vagy akár az Utak megannyi képe is felvillant, majd el is tűnt a Fény-pont mellett, majd hogy az utolsó kép is eltűnt, semmivé lett, maga a Tudat is eltűnt, és átadta helyét, vagyis a megfigyelő szerepkörét az Én-résznek. Az egy ideig akként figyelte magát, a benne önmagáról megfogalmazott képet, mint valami rajta kívül való, idegen elemet: aztán lassan azonosult azzal, a benső Ön-felismerés síkjára tért, és attól kezdve már belülről, önmagából figyelte – önmagát: vagyis most ő ért el… – Ti magatok értetek el egy magasabb fokon arra a pontra, hogy elkezdje megismerni, és kielemezni önmagát, meghatározva önnön szerepét az ÉN-hez, vagyis saját felsőrendű eleméhez viszonyítva.