ÚTON…
Ég és Föld
között
VIII. kötet
Folytassuk
megkezdett munkánkat, gyermekem.
És
folytassák az önmagukkal megkezdett Munkát mindazok velünk együtt, a mi
segítségünkkel, akik készek erre…
A történteket, amelyek megkezdett
munkánkat oly erősen veszélyeztették, a Szavak… XII. kötetében kívánom elétek
tárni, ha nem is túlzott részletességgel, ekként itt és most azokra nem térek
ki. Akik számára szükséges volt, már eljuttattuk annak ismertetését: nem
magyarázkodásként, csak a tények ismertetése érdekében, ekként azokkal már
tényleg nincs több dolgunk. Annál is inkább, mert lényegesen fontosabb a
Feladat bevégzése, amelyet megkezdtünk: szintén nem magunkért, s nem csakis és
kizárólag munkatársunkért: de sokakért.
Az előző kötetben megismerkedhettetek a csakrákkal, azok
tisztításával, és energia-feltöltésével, s ekként a fizikai test erősítésével,
ha csak alapfokon is. Ha már elértetek addig a pontig, hogy az egyes
test-csakrákon beáramló, illetve a kifelé ható Erők irányát, azok tényleges
hatóerejét képesek vagytok a Törvény szintjére emelni (legalább is a saját
szinteteknek megfelelő mértékben), a meditáció elején végzett ellenőrzéseken, a
hibák tudatosításán, és azok gondolati-akarati úton történő korrigálásán kívül
más feladatotok nincs. A csakrákkal kapcsolatosan legalább is egyenlőre nincs.
(Amikor azt mondom: a kifelé ható erők…; az akaratlagosan
lekért, és egyes Testvéreitek megtámogatására továbbáramoltatott, vagy imában
tovább küldött energiára gondolok. A korona-csakrán át beáramoltatott Kozmikus
- vagy Mennyei - energiát ugyanis gondolatenergiátok révén küldhetitek tovább
az imádságban megszólított Őrszellem segítségével - s itt mindegy, hogy a saját
Őrszellemetek, vagy az energiával megtámogatni kívánt Testvér Őr-szellemének
közreműködését kéritek. Ha a gyógyító Energiára erősen rászoruló, tehát
valamely - általatok ma még - gyógyíthatatlan betegségben szenvedő Testvérről
van szó, a Mestert, vagy Atyánkat, vagy az Áldott Anyát is kérhetitek:
áramoltassa a kért Lélek-energiát közvetlenül beteg testvéretekhez, akár
közvetlenül a beteg testrészre, amiként azt munkatársam is teszi, ha akként
érezzük szükségét.)
A csakrákkal való ismerkedés során, s az energia
alap szinten való kezelésének megismerésével azonban még csak a Tudatos énnel,
tehát a fizikai Én-nel kerültök ténylegesen is közvetlenebb kapcsolatba még
akkor is, ha a fizikai test nem-fizikai, és a Tudatos Én továbbra sem
teljességében tudatosított elemei fölött szereztetek egy bizonyos szintű és
fokú “uralmat” ismereteitek gyakorlati formában történt megvalósítása révén. Ez
azonban még mindig csak a jéghegy csúcsa, a jégmező felső, vékony jégrétege.
A Tudatos Én, pontosabban a ténylegesen vett
test, és a test külső energiaburkának (az elsődleges test-aurának, az
ezüst-aurának) megismerése, valamint a test-csakrák energia-feltöl-tése
tulajdonképpen csak az adott Út végigjárását, és azon egyetlen Út feladatainak
könnyebb és teljesebb betölthetését segíti elő. Ennél azonban jóval mélyebbre
kell hatoljatok Tudatotokban, hogy jóval magasabbra érjetek!
És itt, e ponton talán igazat kell adnom
azoknak, akik azt vallják (ha meglehetősen “eltévesztve” is az egyes fogalmak
lényegi tartalmát!), hogy az Embernek első sorban önmagával van dolga, és
önmagával van feladata. A Belső és Felső Út tényleg az Önmegismerést szolgálja,
de mert még nem álltok azon a szinten, amely alkalmat és lehetőséget adna rá,
hogy csakis önmagatokkal foglalkozatok, e megismerési folyamat, ennek már
ténylegesen is Belső és Felső formában való megélése (egyenlőre) kizárólag a
meditáció folyamatán belül történik, amikoris a Tudat, és az Én-rész
függetlenedik a testtől, és mindentől - mindenkitől, ami és aki körötte van.
Amikor azonosul önmagával, vagyis jelenlegi helyzetével a Tudat, tehát amikor
visszailleszkedik korábbi Én-szerepkörébe, visszailleszkedik a testbe, a
családba, a társadalomba is: ekkor viszont már nem engedheti meg magának ugyanazt,
sőt! Akkor kell csak igazán tudnia a környezetére, és a környezetében élőkre
figyelni, és akkor kell csak igazán megtalálnia annak módját, hogy átadhassa
egyéni ismereteit, hisz (ha csak egy - egy pillanatra is!) Ő már látta: mi van a bezárt kapukon túl…
Ha
addig a pontig eljutottatok, hogy a meditáció kezdetén mindenkor szükséges
ellenőrzéseket is elvégeztétek, el kell tudnotok engedni a test és az
ezüst-aura képét tudatotokból. Ahhoz, hogy feljebb lépjetek, tulajdonképpen
mélyebbre nyúltok, mint a Tudat mindahány tartománya. Ezek képei persze
mindenkor elétek állnak, de hagyni kell, hogy amiként felvillannak, el is
tűnjenek. Egy belső Fény-pont felé fordítjátok elmétek figyelmét, csak azt
szemlélitek, míg a Múlt s a Jelen kép-képzetei el nem tűnnek, el nem kopnak.
Aztán már csak a Fény-pont van, és a testetlenné lett, Tudatát lefedett és a
háttérben hagyott Én-rész. Vagyis ti magatok, az, akik ténylegesen vagytok,
voltatok és lesztek: tulajdonképpen már csak a figyelt Fény-pont, ami nem más,
mint az Én-rész önmagáról megfogalmazott Benső Képe.
Ezt figyelte a Tudat, miközben az Út, vagy
akár az Utak megannyi képe is felvillant, majd el is tűnt a Fény-pont mellett,
majd hogy az utolsó kép is eltűnt, semmivé lett, maga a Tudat is eltűnt, és átadta helyét, vagyis a megfigyelő
szerepkörét az Én-résznek. Az egy ideig akként figyelte magát, a benne
önmagáról megfogalmazott képet, mint valami rajta kívül való, idegen elemet:
aztán lassan azonosult azzal, a benső Ön-felismerés síkjára tért, és attól
kezdve már belülről, önmagából figyelte – önmagát: vagyis most ő ért el… – Ti
magatok értetek el egy magasabb fokon arra a pontra, hogy elkezdje megismerni,
és kielemezni önmagát, meghatározva önnön szerepét az ÉN-hez, vagyis saját
felsőrendű eleméhez viszonyítva.
