Tandari Éva

Úton,

– út közben

(rendhagyó kötet)

Hosszú időn át nem találkoztunk drága gyermekeim, s amiként azt az előző munkánk végén jeleztem is, ez nem véletlen. Nem áll már szándékomban hosszabb munkába kezdeni, hisz nem bizonyos hogy a végére is érünk annak. Ekként e kötetben már csak egyes rövidebb közleményeket és Tanításokat tárok még elétek, amiként azt ígértem is. Részben olyan Tanításokat fogunk írásban is rögzíteni, amelyeket szóban már korábban is elétek tártunk: egyiket egyiktek, a másikat a másiktok számára bontva ki, attól függően, hogy a munkatársammal folytatott beszélgetéseitek során mely kérdések merültek fel éppen. Lesz talán olyas Tanítás és/vagy Közlés is a kötetben, amelyet korában már olvashattatok, ám ezek ismétlése sem véletlen: kell, hogy a Közlés mindinkább megrögződjék Bennetek, s már nem is annyira a testi Tudatban, de a magasabb rendű Szellemi Tudatban.

Amiként az természetes is, s ezt magatok is megértitek, kis munkatársam mindenkori pillanatnyi állapotának megfelelő ütemben fogunk haladni, s az bizony akár percenként is változik, hisz a fájdalmat csak egy bizonyos fokig tudjuk kormányozni, csökkenteni, s csak ideig – óráig, ami esetében szintén érthető is. (Ha ő maga nem jelzi, hogy kész folytatni a munkát, e kötetbe még csak bele sem kezdünk, akkor sem, ha az előző kötetben jeleztem ennek lehetséges voltát, hisz a fizikai szenvedést ő érzi igazán: ő dönti el tehát, mit, és mennyit bír, és mennyit vállal még, hogy Életetek legyen…)

S most kezdjünk is hozzá: elsőként, ahogy az természetes, az előző kötetből kimaradt Húsvéti Üzenetet adjuk közre ekként is, hogy az az Internet oldalain sokakhoz eljuthasson, hisz mint minden Tanítás, ez is a mindennapokra, s nem csak azon egyetlen ünnep napjaira szólt. Azt követően viszont a korábbi, csak különálló Üzenetként kezetekbe adott Tanítások közül rendezünk… egy kötetbe néhányat, azokat, amelyek más kötetekben nem szerepelnek.